Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Álmodtam egy világot magamnak...

... és az álmok valóra válnak, ha van bátorságunk a nyomukba eredni...

A legszebb mondat, amit az Ökonetről hallottam:
"Az Ökonet visszaadta az álmaimat!"
(János Erzsike, piros ruhás lány)

... mert az életünk olyan, amilyenné tesszük...

Miért?

Te nem... Én is félek. Még.

Tiszta beszéd

Nagy hiánycikk... Ezt főleg akkor érzem, amikor az igazán lényeges dolgok kerülnek szóba: a boldogság, amit mindenki keres; isten és az én megismerése...

Beszélünk sok mindenről anélkül hogy tudnánk, hogy miről beszélünk. Kártyavárakat építünk. Az a kártyavár, amit négy év alatt építgettek bennem a teológia karon, már rég összedőlt. Igazából fel sem épült. Nem állt bennem össze a kép. Fájt szembenézni a ténnyel, hogy talán a tanárok sem tudják, hogy miről beszélnek. Hiányoztak a tiszta fogalmak, az átláthatóság... Törekedtem arra, hogy hidakat építsek a sok-sok igaznak vélt elmélet, gondolat között. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy elég az, ha van egy belső megérzésem, bizonyosságom arra vonatkozóan, hogy nekem mi az utam, és hitelesen élem azt. Annyi amúgy is az elméletalkotó, magyarázó, értelmező... Talán inkább csak ÉLNI érdemes-gondoltam. Nem elég-mondom ma. Mert ha nem tudjuk világosan megfogalmazni, hogy miben hiszünk, kik vagyunk, mi az életcélunk stb., ez azt jelenti, hogy hiányos az ismeretünk, ami feltételezi a sötétséget, zavart bennünk, s ez ellentmondásos (sokszor szélsőségesen) megnyilvánulásokat (életet) eredményez.

Hogyan lehet szeretni azt, akit/amit nem ismerünk?

Ma beszélgettem valakivel (7o körüli férfi), aki úgy tűnik, tudja, hogy miről beszél. Kíváncsi vagyok... Igazán kíváncsi vagyok, hogy mi van az értelmet és vidámságot sugárzó szeme mögött...

Csodálatos

volt a kóspallagi életmódtábor...

Miért van az, hogy ami egyik pillanatban örömet okoz, a másik pillanatban elszomorít? Miért szégyenít ma az, amire a tegnap büszke voltam? Miért fáj egy szép pillanat? Az elmém a bolondját járatja velem... Egyik illúziót a másik után gyártja...

Mondani szerettem volna, hogy szükségem van rád... Persze hallgattam. Hiszen annyira banális ez a mondat, és ködös az igazságtartalma... Értelmetlen és buta gondolat. Nagyon gondolkodom, hogy mondtam-e férfinak valaha. Nem emlékszem.

Lehet, hogy azért beszélünk annyit, mert ilyen egyszerű és banálisnak tűnő mondatokat elhallgatunk?

Egyszer ki fogom próbálni az ejtőernyős ugrást repülőből...
A szabadesést fenntartások és félelmek nélkül...

Hangok

bennem felerősödnek... Nehezen tudok arra figyelni, amire kellene. Mert mindig-mindig kell valamit tenni vagy mondani, viszonyulni... Persze nem kell, de olyan embert személyesen még nem ismerek, aki teljesen szabad a kellektől, aki mindig csak azt teszi, amihez kedve van, s amit a szíve diktál...

Most is nézem az órát... Kergetem a semmit sokáig, az anyagot, ami földhöz köt... Csak röpke randevúim vannak önmagammal... aztán megyek, mert várnak rám, számítanak rám, fontos és hasznos dolgaim vannak, nem okozhatok csalódást másoknak... Elhiszem ezt a hazugságot, mert még annyira kell a Mások szeretete... Pedig megtehetném, hogy lerázok magamról mindent... Szerintem az ember is képes volna repülni, ha nem láncolná le magát folyton...
A tudatosság nem bűntudat, a szeretet nem félelem.

Hatalmas szabadság lehet, amikor megtapasztaljuk, hogy nincs szükségünk mások szeretetére, sem elismerésére...

Aki nem ért valamit, nem elég intelligens. Aki nem tud valamit elfogadni, nem elég toleráns...
A szeretet a toleranciával kezdődik. Elsősorban saját magunk fele...

Kiváncsi vagyok, hogy amikor vége az utolsó dalnak is... mi marad?

Ki

vagyok? Honnan jöttem? Hová megyek? Miért vagyok a földön?

Kérdések, melyek nem hallgatnak el. Nincs fontosabb önmagam és Isten megtalálásánál. Semmi sem írhatja fölül. Család, karrier, szép színdarabok... semmi. Játszom a játék kedvéért szépet, igazat, sárból aranyat. Ez jó. De ez nem én vagyok.
Ki ismer engem?

Minden bennünk van, mindenben benne vagyunk. A külső bohózat jelentősége eltörpül, ha úton vagyunk. Azon, ami befele vezet. Aki bárminek az okát magán kívül keresi, téved.
Van időd odafigyelni arra, hogy mit mesél a lelked?

Az önismeret legnagyobb akadálya, hogy azt hisszük, tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Jó lenne kidobni... mindent. Az agyunkból, mert abban élünk. A gyerekek még színről színre látnak, aztán az ő világukat is beskatulyázzuk, nevelünk biorobotokat.
Van bátorságunk felébredni?

Gondolkodás által nem megérthető az élet. De van egy Tudás, ami mindannyiunk számára hozzáférhető...mert bennünk van. Kérdezni kell, elindulni. Mindig van valaki vagy valami, ami továbbvezet...

Aki szabad, az nem akar. Aki akar, az nem szabad. Hm?

Ne keresd a logikai összefüggést a sorok között.

Különleges zamata van minden napnak...

igen

Janák Péternek köszönöm ezt a dalt.

kiadó

A barátnőm júl. 1-től a barátjához költözik. Ketten béreltünk egy két szobás lakást a Dombon, így most lakótársat keresek. Előny a mosoly, jókedv. Dohányozni lakáson kívül lehet. A többit megbeszéljük. Hétfőtől hívjatok ez ügyben: o744213519. Köszönöm.

utazni készülök:)

rólad

írnék egy verset

keresem az érzést
a gondolatokat már elfogyasztottam

jó volt amikor
azt hitted hogy szeretsz
amikor a karjaid közt
aludtam el

aludtam
álmomban éreztem a lelked
nem volt csatlakozás
jó hogy felébredtem

ha

"Ha megengeded, hogy a körülmények irányítsák az érzéseidet, mindig csapdába fogsz kerülni. De ha képes vagy irányítani az érzéseidet- azáltal, hogy helyesen választod meg a gondolataidat- akkor igazán szabad vagy. (...) Ha nyíltan közeledsz az emberekhez, mindenképpen nagy-nagy örömöt tapasztalhatsz meg. Amikor képes leszel felismerni a jót abban, hogy a sok-sok ember más-más dolgot választ; más dologban hisz; mást akar; és másként cselekszik- akkor majd szabadon és boldogan élhetsz a világban. Ha megérted, hogy mindez csak hozzátesz valamit egy tökéletesebb egészhez, amely egy cseppet sem fenyeget téged-mivel az egyetlen dolog, ami téged érint: hogy nyitott legyél-akkor majd szabadon és boldogan élhetsz. (...) A legfontosabb az, hogy megértsd, először is: minden nagyon jól van úgy, ahogy van, lényegtelen, hogy milyennek tűnik neked, a te fizikai szempontodból. Másodszor: amikor nyitott vagy, csak jó dolgok érhetnek el hozzád."
(Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi)

nem

"-Nem látom a közös jövőképünket.
-Én sem látom, az a baj.
(...)
-Feleséget akartam volna, de te annak nem vagy jó.
-Köszönöm, hogy elmondtad. Akkor haza megyek."

Hagyta... Döbbenetes, hogy milyen gyorsan változnak a dolgok, egyik pillanatról a másikra. A tegnap még az volt a téma, hogy hova tegyük a hűtőt. Ma pedig már hűlt helye. Mondtam, hogy még ma vigye el a cuccait a lakásomból. Eljött, összecsomagolt, taxit hívtam. "Ha mégis úgy döntesz, hogy én nyomtassam ki a dolgozatod, szóljál. Szia Édes." És ennyi.
Csak nézek magam elé.
Mennyit ér egy szerelem?
Különben igaza van. Nem vagyok egy hagyományos értelemben vett feleségnek való mintapéldány. Bár jövőre nézve terveztem egy pár változtatást... Majd máskor.
Édesapám azt mondta, hogy nézzem meg, milyen kompromisszumokat tudok hozni, és megéri-e nekem. Most már meg van oldódva a kérdés.
Azt hittem, ő az Igazi. Tényleg azt hittem.

Csupa hópehely és falevél és könny... Mindig felszáradnak a könnyek. Szép volt.

Játszom tovább. Lesz majd valaki, akivel közös az úti cél.

igen,

igen, nagyon jó önmagammal, különösen ilyenkor, amikor fáradt vagyok, nagyon kínlódtam ma ezzel az államvizsgadolgozat próbavédéssel, nem jó a dolgozatom, újra kell írnom, sok hűhó semmiért, persze lehetett volna másként is írni, egy kis szeretettel, jókedvvel, akkor már rég meglenne, több egyetemet nem fogok elvégezni, elég volt, esetleg valami pszichodrámát vagy családterápiás tanfolyamot, vagy inkább táncolni akarok, csak táncolni, nem vagyok kiváncsi az elméletekre, könyvtárakra,
csak élni akarok
mondta, hogy még van egy kis dolga a színháznál, aztán jön, mondtam, pihenje ki magát, holnap találkozunk, nem tudok eligazodni magamon, nem baj, fenntartom magamnak ezt a szabadságot,
és nem mosogatok el, nem, nem, tegnap Budapesten voltunk, szkíta aranykincseket néztünk, meg Diana életéről szóló kiállítást, beleéltem magam, de már köröztek, hogy hol vagyok, mert mindenki engem vár, nem szeretem a szervezett kirándulásokat, ahol mindig függünk egymástól meg a busztól, azért jó volt, csak feltörte a cipő a lábam, éjszaka Váradról stoppultunk hazafele, hogy érkezzünk meg reggelre, fáztam, fájt a lábam, de jó volt, ez szervezetlen volt, igazi volt
szerinte rendetlen vagyok, szerintem is néha, de rosszul esik, ha más mondja, gyerekként rendmániás voltam, nem hinné el senki
azt hittem régen, hogy aki szeret, az meg is ért, még mindig fáj, hogy nem, mert nem, igazán soha senki nem ért meg senkit, vagy csak egy-egy ritka pillanatban, de lehet törekedni rá, ez a jó, erre jó iskola az együttlakás, én tegnap még nem akartam, ma igen, végül is mitől félek, hogy kiderül, hogy a szeretlek nem elég, mindig harcos voltam, nem biztos, hogy jó, a döntéseket nem lehet megúszni
minek elódázni a dolgokat, mondja ő
arra jó egy kapcsolat, hogy az ember megtapasztalja önmagát egy másik oldalról, más szerepben, mindig rólunk van szó, nem a másikról, ha feladjuk önmagunk, nem marad más, csak kiábrándulás, ne csodálkozzunk, hogy a másik nem váltja be a hozzá fűzött reményeinket, tartanánk be a magunknak tett ígéreteinket, akkor mindenki boldog lenne
nagy misztérium mégis egy kapcsolat
holtomiglan holtáiglan, nem értem, hogy lehet kimondani, én nagyon hiszek a tiszta, igaz és örök dolgokban, magyarázza meg valaki, akkor miért van az, hogy a fejlődés a másban, az újban, a változásban, változtatásban, a kihívásokban van, miért csalja meg majd minden férfi a feleségét, barátnőjét, oké, megértem, akkor meg miért kell szerepet játszani, ettől szkizofrén a nyugati társadalom, a tagadástól, a fel nem vállalástól
persze, én azt hiszem, hogy kivétel vagyok, mindenki azt hiszi
mindig arra voltam büszke, hogy őszinte vagyok, én legalább megmondtam, szerettem hangoztatni, mindig mindent, igen, másnak, de magamnak
magas fokon művelem az önhülyítést, pillanatok alatt önmagam számára emészthetővé írom át az eseményeket, önmenedzselésnek is hívhatjuk, jól működik, végül is mi az, ami számít, azt mondják, nem reálisan nézem a dolgokat, nem is akarom, úgy nézem inkább, ahogy lenniük kellene, megszépítem az életet, az embereket
boldog vagyok, szeretem ezt mondogatni magamnak, működik, mert elhiszem, és érzem
tényleg
csodálatos ajándék az élet, megajándékozhatjuk magunkat vele, ha felismerjük ezt az igazságot
és nem lehet elrontani, én ebben hiszek
kitapogatom a végtelent, aztán meghatározom benne magam
szeretnék megtanulni feltétel nélkül szeretni
semmi sem lehetetlen
és megszeretem a dolgozatomat is, mert semmit nem érdemes csinálni csak azért, hogy meglegyen, a léleknek nem szabad hiányoznia sehonnan
a szeretet a legnagyobb teremtő hatalom
igen

A legfontosabb kérdés,

melyet feltehetünk magunknak: Mit tenne most a szeretet?

Szent Teréz imája: "Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké!"

Szeretem

az életemben azt, hogy minden nap újrateremti önmagát. Csak hagyni kell és (el)engedni... Új dallam fakad a régi ormokon, a beláthatatlan horizonton.

házi feladat

Amikor tanár voltam, előszeretettel adtam házi feladatot a diákjaimnak. Néha egyiknek könnyebbet, másiknak nehezebbet képességeiknek függvényében. Egy volt a célom: fejlődjenek!

Ma nekem is feladott az Élet egy komoly házi feladatot. Bízom benne, hogy nem becsült túl engem. A cél csak egy lehet: fejlődjek! Ha ezt sikerülne észben tartani, soha nem csalódnék senkiben. Magamban sem.

P.S. A házi feladatokat meg kell oldani, különben felhalmozódik a hiány. Amiből amúgy sincs hiány...

A szavak

elbűvölnek. Szeretem nézni a játékukat, és játszani velük. Sokszor eszembe jut mostanában, hogy írok egy könyvet. Mert sok mondanivalóm van. Ugyanakkor gyakran érzem, hogy hallgatni arany. Valaki azt mondta, hogy Beszélj akkor, ha kérdeznek. Élj úgy, hogy kérdezzenek. Nagyon tetszik... Igen, túlbecsülöm sokszor a szavak jelentőségét, belátom. Igazi tudás nem is adható át szavak által, csak tapasztalati úton. Ha megérett a tanítvány... A lélek nyelve az érzelem. És ehhez kapcsolódik egy bizonyos gondolat. Mindezek átadásában a szavak elégtelennek bizonyulnak. Mégis csodálom Őket. És kiírom, kibeszélem magamból Magamat. Talán ezért a kinyilatkoztatásért jöttem a világra...(?) Mindenekelőtt (meg)tanulom és gyakorlom a szeretet nyelvét.

Köszönöm!

Minden napomban annyi a csoda és a szépség... Sokszor fáj, hogy nincs szemem hozzá. Általában hiányérzetünk van csupán, vanérzetünk nincs. Pedig milyen jó lenne mindenért hálásnak lenni! Akkor nem maradna idő a panaszkodásra. Puszi mindenkinek! :)

Egy hónapja

éppen, hogy táncoltunk. Szép férfi... És szépen táncol! Ráadásul igazi úriember. És választékosan beszél, meg jó a humorérzéke. Szépen ívelt ajak, sokatmondó szem, meleg tenyér... Hm... Aztán megfogta a kezem. Nem bántam. Otthonosság érzés és melegség...

Azóta áll a tánc. Kőrössy Csaba:)

Szókratész tanácsa

"Egyik nap odafutott valaki Szókratészhoz, és azt mondta:
-Híreim vannak számodra!
Ő azonban feltartotta a kezét, hogy megállítsa izgatott polgártársát.
-Először hadd tegyek fel három kérdést-mondta.
-Hmm, legyen-mondta a másik.
-Híreid olyasvalamire vonatkoznak, amelynek igazságáról személyesen is meggyőződtél?
-Nos, sajnos nem-felelte a hírhozó.-Mindenesetre megbízható forrásból származnak.
-Lássuk a következő kérdést-mondta Szókratész.-Olyasvalakiről szól-e a híred, akit személyesen ismersz?
-Nos, nem-rázta ismét a fejét a polgártárs.-Te azonban azt hiszem, ismered.
-Értem-dünnyögte Szókratész.-Hadd tegyem hát fel az utolsó kérdésemet. Jó vagy rossz hírt hozol?
-Mi tagadás, rosszat.
-Lássuk csak-foglalta össze a bölcs.-Olyan hírt készülsz tudtomra adni, amelynek igazságáról nem győződtél meg személyesen, olyasvalakiről szól, akit nem is láttál; és a tetejében még rossz is.
-Tényleg nem hangzik túl biztatóan.
-Azt hiszem, nem hallgatom meg-mondta Szókratész." (lásd Joe Vitale: Vonzásfaktor 82.old)

Neked merre járnak a gondolataid? Mire irányítod a figyelmed? Mert minden egyes új élményt magunk vonzzunk magunkhoz. :)

Táncolni

nagyon jó. Főleg jó partnerrel. Üzenem minden marosvásárhelyi polgárnak: a Jazzbe vasárnap este érdemes eljönni. Egy keringőre...

REMÉNYIK SÁNDOR: MINDEN JÓL VAN

Azt akarod, hogy kilépjek magamból. Hát jól van, most kilépek. Vallom veled, hogy nem hiába élek. Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség És áldás az átok Kell, hogy a termő magot földbe vessék, És néha vérrel és szennyel befessék A rejtett Cél felé futó világot. Vallom veled, hogy minden, minden jól van, Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok A végtelenbe lendülő hajóban. Vallom veled, hogy minden, minden jól van. Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, - Hogy minden egész, - minden összefügg, És rab-voltomban van a szabadságom, Erőm az erőtelenségben, A betegségemben a gyógyulásom. A rossz is, amit gonosz szándék nélkül, A vétek is, amit itt elkövettem, Kristállyá érik messze valahol: Vallom, lélekben, testben megtörötten. Vallom, vallom veled mindezeket, Mert szépek és mert lehetetlenek, - S szeretném lehajtani fejemet Világfeletti gondolataid Kőszikláira, mint puha párnákra. . . Hallod, hallod, igent mormol reá S áment dörög a tenger orgonája.

Nincs

jó vagy rossz tapasztalat, csak tapasztalat van, illetve annak a hiánya. Nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van, illetve annak a hiánya. Fejlődés vagy helyben topogás. Vagy élsz, vagy félsz.
Járt utat a járatlanért elhagytam. Hátranézek egy pillanatra. Köszönöm. A szilánkot is. Gazdagabb lettem tegnap is. Végigjárni az utat, ami önmagamhoz vezet-mindennél előbbrevalóbb és legszentebb feladatom. Továbbmegyek.

Amikor

meghatódom egy mozdulaton, és színültig a szívem... Amikor a sok kevésnek bizonyul, és szédülök a táncban... Amikor elolvad a legfehérebb hó is, eszembe jutsz. Hol vagy? Mert azt nem tudom elképzelni, hogy nem vagy. Fürdetem a szemem, hogy felismerjelek. Kiüresítem a polcokat, hogy helyet készítsek Neked.
Amikor sok vagyok magamnak.

Volt

În istoria Econetului

de prima dată a avut loc în Cluj un seminar în limba română organizată de mine şi partenerii/prietenii mei. A fost o zi frumoasă. Iarăşi mi-am dat seamă că totul depinde de gândurile noastre.

"Gândurile noasre prezente sunt proiecţiile viitorului."

"Tot ceea ce gândim aztăzi se va reliza măine. Numai de noi depinde." Cum ar spune şi prietena mea Melinda...

Amiben az elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani. Én hiszem azt, hogy év végéig a román nyelvű képzésünknek köszönhetően, melyet havonta fogunk tartani, több mint 1oo fővel fog nőni a csapatunk. Köszönöm mindazoknak, akik bíztak/bíznak bennem, hisznek ennek a képzésnek a sikerében, az összefogás erejében. Dezvoltarea încrederii... Asta este unul din planurile mele de viitor.

még

Meddig tágíthatók a tudathatárok? Úgy, hogy közben tisztes polgári szerepednek is megfelelsz és megőrzöd önazonosságod (ha van ilyen)... a sok-sok arcod mögött. Hol kezdődik és végződik az emberi méltóság? És az őrület? Azt mondják, a fejlődés a jó kérdésekben rejlik. Remélem is, mert én mindennap belehalok egy kicsit. Talán nem hiába.

REM: Everybody Hurts

When the day is long and the night, the night is yours alone,
When you're sure you've had enough of this life, well hang on
Don't let yourself go, 'cause everybody cries and everybody hurts sometimes

Sometimes everything is wrong. Now it's time to sing along
When your day is night alone, (hold on, hold on)
If you feel like letting go, (hold on)
When you think you've had too much of this life, well hang on

'Cause everybody hurts. Take comfort in your friends
Everybody hurts. Don't throw your hand. Oh, no. Don't throw your hand
If you feel like you're alone, no, no, no, you are not alone

If you're on your own in this life, the days and nights are long,
When you think you've had too much of this life to hang on

Well, everybody hurts sometimes,
Everybody cries. And everybody hurts sometimes
And everybody hurts sometimes. So, hold on, hold on
Hold on, hold on, hold on, hold on, hold on, hold on
Everybody hurts. You are not alone

itt-hon otthon

szárnyaim nőttek és megnyílt az ég
a tenger ölelése erős
nagyon mennék
de játszom kissé még
itt
sárból aranyat

azért vannak a jó barátok...

DALI BEA és a nyúl(am)
Variety is the spice of life...

Beha, Kaszián István, Melinda és Júlia

BÍRÓ MELINDA: Ha nincsenek elérhetetlen álmaid, nem tudod megvalósítani az elérhetőket sem!

BOLDOG Új ÉVET!

Hogy mitől lehet boldog? Azt mondják, ha az énünk határain túljutunk... Minden vallás felismerte ezt az igazságot. Az ateizmust és válfajait kivéve, ami ugyszintén tekinthető vallásnak.
Az énünk határain túl... Hogyan? Lehetséges egyáltalán? Hiszem, hogy igen. Ima, meditáció, kontempláció... Vannak utak, járhatóak. Amit legfontosabbnak tartok, hogy őszintén, szívből élj, ne félj! A boldogsághoz nagy bátorságra van szükség. Elhagyni a biztonságot nyújtó, jó meleg börtöncellát... Akarod?

Jó tudni, hogy mit várunk el a 2oo9-es évtől, mert azt fogjuk kapni. Tudod, az igazi kérdés nem az, hogy miért nem érjük el a céljainkat, hanem az, hogy miért nem tűzzük ki azokat. Mert létezik bennünk egy automatikus célmegvalósító mechanizmus, ami rögtön működésbe lép, amint egy célra fókuszálunk. Ha egyszerre nem három különböző dolgot akarunk... Mégis embereknek csupán 3%-a tűz ki magának világos, konkrét, határidővel ellátott célokat. A többiek a véletlenre, a szerencsére, a férjre, a főnökre bizzák. Csodálkozol azon, hogy annyi frusztrált és elkeseredett ember van manapság? Én nem. Tiszteled-e magad annyira, hogy egy csendes órát szakíts a napodból arra, hogy elgondolkozz a céljaidon? Érdemesnek tartod-e magad arra, hogy azt a csodálatos életet éld, ami az álmaidban él? Én megcélozom a holdat. Még ha elhibázom is, a csillagok közt landolok...

Van egy út, amit szolgálatnak hívunk. Ez volt a Jézus útja. Számomra is Út. Adni és adni. Jó szót, simogatást, egy falat kenyeret. Amim van. Önmagam. Túl az elme határain... Igazi Cél és Boldogság.

karácsony

Nagyon szép karácsonyokat éltem meg. Főleg gyerekként. Erre a szüleim mindig nagyon odafigyeltek, és ezért hálás vagyok.

Mégsem vártam ezt a karácsonyt. Már régóta nem várom az ünnepeket. Valahogy az egyszerű, békés és vidám hétköznapokat jobban szeretem. Oka van. A tapasztalatom és megfigyelésem az, hogy karácsonykor kibújik a szög a zsákból, valahogy felszínre kerülnek ki nem mondott, fel nem vállalt kérdések, gondok, nehézségek. Volt egy időszak a mi családunk életében is, amikor karácsonykor megnőtt a feszültség, az ingerültség, több volt a könnycsepp. Vagy csak többnek tűnt, mert mást vártam tőle. Amúgy statisztika bizonyítja, hogy karácsony után több a válás. Igen, mert ilyenkor a házastársak kénytelenek együtt lenni... És karácsonykor jobban fáj az, ami egész évben fáj. Ilyenkor a legérzékenyebb pontunkon válunk nagyon sérülékennyé. Ez a Család. Legalábbis az én esetemben.

Annak nagyon örülök, hogy egy karácsonyban sem mulasztottuk el azt, hogy körbeálljuk a karácsonyfát és énekeljünk szép egyházi vagy más énekeket. Néha kisírt szemmel. És én mindig megtapasztaltam valami Csodát, ami megszületett köztünk, bennünk. Nagyon szeretem és büszke vagyok a családomra. Úgy érzem, sikeresen átmentünk egy pár nehéz vizsgán.

Ez a karácsony különleges volt. Nagyon jó volt otthon lenni a szüleimmel és testvéreimmel. És közben a barátaimmal is lenni, akik velünk töltöttek pár napot Disznajón.

Már rég nem buliztam, aludtam és ettem ennyit... A templomban is voltam, meg énekeltem a disznajói kórusban. A legjobbak a közös beszélgetések voltak a családtagjaimmal és a barátaimmal. Sok jó érzés és felismerés. Összetartozás és szeretet. Köszönöm!

indulok

Most éppen ismét Budapestre. Még nem tudom, hogy kikkel, mikor, hol és hogyan fogok találkozni, s nem is akarom ezt betervezni. Olyan jó az, amikor csak elindulok, és még nem tudom pontosan, hogy hova érkezem, mi vagy ki vár rám. Persze van egy pár leszögezett program, ahova megyek. De ha nagyon őszinte vagyok, nem azért megyek. Csak valami sejtésem, előérzetem van, hogy most érdemes elindulni. Van valami, ami közben elindul felém. Amúgy Budapest és Budaörs (ahol a kedves barátaim és Ökonet vezetőim: Kosiba Ili és István laknak) mindig jó érzéseket ad nekem. Ők várnak rám. Hajnali 3-kor a Népligetnél. Ez nagyon kedves Tőlük. Köszönöm!
Valami még vár rám...

Levél Magamnak

Kedves Júlia!

Levelet írok Neked, mert így egyszerűbb. Szeretnék értelmesen elbeszélgetni Veled, de Te mindig máshol vagy. Rohanok Utánad, de Te meg sem állsz. Kérlek, ne haragudj! Nem akarlak bántani. De állítólag Te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.

Tudom, hogy jót akarsz. De mindig akarsz valamit. A tegnap kedvetlen voltál, mert "csak úgy" eltelt a nap. Miért ne telhetne el "csak úgy" egy nap vagy több nap? Néha azt gyanítom, hogy Te nem is akarsz találkozni velem. Mert másnak adod az időd. Fontosabbnál fontosabb dolgokkal foglalkozol, tudom. És mindig mindent meg lehet magyarázni, ezt mindketten tudjuk.

Észrevetted-e, hogy már Advent van? Itt a Karácsony, és ismét vége egy évnek...

Szeretném, ha tudnád, hogy büszke vagyok Rád. És nagyon szeretnék együtt örülni Veled. És felnyitni a szemed, hogy lásd meg, hogy van miért! Nézz csak körül... Értéket teremtettél. Emberek szívében elsősorban. Hidd el!

Mi lenne, ha egyszerűen csak örülnél? Van okod arra, hogy elégedetlen légy? Ja, hogy nem mindig minden úgy van, ahogy Te akarod... Nyugodj bele. És vedd észre a fától az erdőt!

Én támogatlak mindenben, tudod. Ha már annyira akarod, nyerd meg ezt a versenyt. Meg tudod csinálni! És én nem akarom elvenni a játékszered. De ne feledd, hogy nekem nem a jutalom kell, nekem Te kellesz! Semmi más. Érted?

Tudom, hogy boldog vagy. Mindig ezt mondod. Mégis kérlek nagyon, hogy figyelj egy kicsivel jobban rám. Mert boldogabb is lehetnél. Én tudom.

Puszi és ölelés, Júlia

az ezotéria margójára

Nem vagyok beavatott, és az információim hiányosak, mégis a kérdéshez nyúlok. Nem olyan szándékkal, hogy megmondjam a tutit, ilyenből van úgyis elég. Csak figyelek és érzek... Amúgy az információ nem egyenlő a tudással. Egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmem. És mennyire igaz! Az átlagembernek rengeteg az információja, csak mindez nem viszi önmagához közelebb. A Mester sokkal kevesebbet tud, mint bárki más, de a Valóságot tudja, és a jelen pillanattal mindig összhangban van és cselekszik....

Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Én beleharaptam pár gyümölcsbe... És gyanús nekem az ezoterikus tanítás, a tanítók is... Hány olyan ember él ma a földön, aki ismeri önmagát, a másikat, az univerzum működési elvét?! Hiteles? Akkor miért és mit tanít? Persze, tanítani kell... Az sem baj, ha valaki azt hiszi, hogy megtalálta az Igazságot, és azt mindenkivel meg kell osztania. Mégis mindig mindenki a saját táncát járja... És ez így jó.

Mi ezzel nekem a gondom? Semmi. Csak észrevettem, hogy az útjelző táblára való mutogatás nem egyenlő az úton való járással. Hogy aki nem érti az életet, az elkezdi tanítani. Hogy nagyapám talán közelebb áll a Tudáshoz, mint egy elismert ezoterikus tanító. Persze mindennek megvan a maga helye és szerepe.

Nem bántom az ezotériát. De amit látok az ál-ezotéria. Veszélyes terület. Minden belefér: bűn tagadása, egoizmus, önmegváltás.

Van recept arra, hogy hogyan éljünk?
Én megbeszéltem magammal egy pár apróságot. Pl. hogy mától következetesen lefekszem 23 órakor és felkelek 6-kor. Már elcsúsztam, de mentem, ami menthető. Amúgy csábít is az álom világa...

jelöltkutatás

Talán tudod, hogy üzlet- vagy helyesebben fogalmazva életépítéssel foglalkozom (lásd Az én Ökonetem c. bejegyzést). A cégünk felkínált egy jutalomutat azoknak az üzlettársaknak, akik január végéig 45 olyan személyt találnak, akik élni kívánnak a cégünk nyújtotta lehetőségekkel. A jutalomút egy all inclusive földközi tengeri nyaralás lesz. Miért mondom el Neked? Mert nagyon meg akarom nyerni ezt az utat. Már találtam 5 személyt, így csak 4o-re van szükségem. Ha ismersz Valakit, akinek jól jönne egy kis extra jövedelem, aki szeret utazni, aki nem fél a változásoktól és megoldásokban gondolkodik, kérlek írj nekem egy e-mailt a zs_julia@yahoo.com címre. Segítesz ezzel nekem. És Másnak is. :) Köszönöm szépen!

Halott szavak koppannak a jegen, s a szerelem önnön vérében hempereg.

2o éves koromban született meg ez a mondat a szívemben. Többször eszembe jutott a napokban. Pedig nincsenek már Szavak. Jég sem. Vért nem láttam rég. S a Szerelem... nem tudom, hol felejtette magát. Valami mégis koppan...

ébredés

-Aludj velem!-kérte a Férfi.

-Nem. Nem. -úgy tűnt, a Lány tudja, hogy mit akar.
-Nem kell tőlem tartanod. Hozzád sem érek. Különben neked is jól jöhet egy kis férfi energia.

Persze, gondolta a Lány. Nincs abban semmi, ha egymás mellett alszunk. Amúgy én szabom meg a játékszabályokat.
Ne hazudj magadnak!-villant a tudatába, de gyorsan elnyomta a gondolatot.

A Férfi okos volt. Értette az életet, a teremtés titkait, a női lelket is, talán.

Az álom közös volt. A párna is.

_

verseny

Versenyben vagyok az idővel. Vagy inkább önmagammal. Telezsúfolom, gyorsan fogyasztom a perceket. Sokszor hihetetlen, hogy egy napba mennyi minden belefér. Hány színtér, arc, érzés... És mégis mennyi mindenre nem marad idő.

Élesre állítottam a fókuszom, így elmosódik a háttérkép. Bár nagyon szép. Meggyőződésem, hogy lemondás és áldozathozatalra való készség nélkül nem lehet kiemelkedő és tartós sikert elérni életünk semmilyen területén. A kérdés csupán annyi, hogy kinek mennyit érnek meg az álmai.

Ma legszívesebben egész nap aludtam vagy olvastam volna. Egyelőre nem teszem. Bár talán már tehetném. Szeretem megnyerni azt a versenyt, amit magamnak írok ki. De a cégünk utazási versenyét is! :)

Nonotól érkezett hozzám...

"L A S S Ú Tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid..
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan .. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielött a dal elillan."

Szép az élet...

Minden nap annyi boldogság... és felismerés. Mindig jó helyen és jó időben vagyunk, legyen nyitva a szemünk! És mindig annak örüljünk, ami éppen van. Na és persze építsük le börtönfalainkat, engedjük el ragaszkodásaink tárgyát. Számomra az Utazás a lényeg. És a Találkozások. A Szabadság. S természetesen a Szerelem. De nem az a fajta, ami csupán egy férfi személyére korlátozódik illetve konzerválódik, hanem ami minden pillanatban minden létezőben él és lüktet. A legnagyobb hatalom a földön. Számomra élni csak Szerelemből érdemes.

		Összes elrejtése

Olvasói megjegyzések
Engedélyezés
Letiltás

Bejegyzés dátuma és ideje

Hazajöttem

az egyiptomi nyaralásból. Csodálatos élmény volt. Hamarosan bővebben...

Is so much beauty on the world... Gyerekkoromban nagy gyűjtögető voltam. Mindenem volt: csokis papír-, bélyeg-, régi pénz-, szárított virág-, falevél-, levél stb. gyűjteményem. Volt emlékverses és dalos füzetem, naplóm, rengeteg emléktárgyam, csecsebecsém. Mindennek kijelölt helye volt, és tökéletes rendet tartottam magam körül. Igazi perfekcionista voltam. Gyűjtögettem a kincseket kívül- belül, és hittem, hogy az enyémek, hogy meg tudom tartani, átmenekíteni őket annak, aki leszek. A falevelet, az érzést, a gondolatot, a pillanatok varázsát. Törekedtem arra, hogy rendszerbe foglaljam, átlássam, irányítsam, ellenőrzésem alatt tartsam azt, amit az életemnek hittem. Érted, érzed, hogy miről beszélek?

Egyszer iskolába menés közben kiesett a számból az utolsó darab a Can-can csokimból. Borzasztóan rosszul esett, és nagyon ideges lettem. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az életben mindent elveszíthetünk, ezért nem érdemes nagyon ragaszkodni dolgokhoz. Aztán az igazi lecke az első szerelmemtől való elszakadás volt. Egyszerűen nem értettem, hogy hogy lehetséges az, hogy valaki az életem része, annyira természetes és nélkülözhetetlen a jelenléte, mint a lélegzetvétel, aztán egyszerre csak nincs! Egy idő után meg leginkább az fájt, hogy már nem is fájt. Hogy kimúlt belőlem. Ekkor kezdtem megbarátkozni az elmúlás és a halál gondolatával. Kezdtem figyelni a sok ezer halált. Leginkább bennem. Tudatosult, hogy minden, aminek kezdete van, van egy vége is. Hogy az élet a halálból építkezik_ És mindez SZÉP.

Ma inkább szemlélődő vagyok. És jól érzem magam az élet hullámaiban. Nem gyűjtöm a vízcseppeket, nem is számolom. Csatornát sem ások. Hagyom megtörténni a csodát. Minden nap. Tudom, hogy a víz tart fenn engem, nem én őt. De ha nem állok ellen, ha nem kapálózom össze-vissza, kivisz a partra. Természetesen, használom a karjaim... De a vízben a legjobb. És nem sajnálom az elhagyott partokat, a felépített várakat, az elásott kincseket. Sem a könnycseppeket s faleveleket. Az Élet zúg és feltör, csilingel és bilincsel, tovaincsel. Tisztít, tanít, nemesít.

A hozzám érkező madarat nem őrzöm és csodálom, inkább kérem, hogy tanítson repülni...

A szerelem

gyerekkorom óta életem központi kérdése. :) Képzeld, ma a legelső szerelmemmel értelmeztük, magyaráztuk, firtattuk a szerelmet. Érdekes érzés... Ma nagyon keresek egy kis választ. Egy pár fiút felhívtam, akiket szerettem, vagy azt hittem... Akik megérintették a lelkem. Volt olyan is, akinek nem találtam a számát. Nem konkrét kérdéssel hívtam őket, hanem csak úgy. Egy érzésért, hangulatért, sejtésért, ami válasz lehet a jelenlegi döntéshelyzetemben. Bár tudom, hogy a válasz mindig bennem van. De jó, ha vannak tükrök körülöttem. Zömében intelligens pasasaim voltak, ma is használható tükrök. Tulajdonképpen büszke is lehetek rájuk. Ez most jutott eszembe életemben először. :) Az egyik kedves jóbarátom, megértve a helyzetem lélektani jelentőségét, rögtön meglátogatott, és döntésemhez új támpontokat adott. Köszi!

Vele lenni vagy nem vele lenni... Ez itt a kérdés! A se vele, sem nélküle típusú szöveg nem igazán jön be. De a nem mellette még nem jelenti azt, hogy ellene... Olyan szépen hangzik, hogy ÉLJ A MÁNAK, és tényleg ez a lényeg. De nincs ebben a kijelentésben egy kis felelőtlenség? Érdemes elindulni valakivel egy úton, ha sejteni lehet az elején, hogy más-más vonatra szállunk fel a végén? Bár kellemes az utazás. A saját bőrőmön érzem a fogyasztói mentalitás és egyben a nem jól értelmezett szabadság melléktermékét: az elköteleződés nehézségét. Baj ez? Nem tudom. 18 évesen még tudtam, hogy hogyan kell élni... Ma már inkább csak élek. Ehhez is bátorság kell.

A döntéseket viszont nem lehet megúszni.

autóban

autóban ülök
megérkezem-e időre?
általában utolsó percben indulok
várnak rám

csak az életem ne késsem le_

úton lenni a legjobb
a köztes állopotokat szeretem
minden állomás ideiglenes
mégis folyton készülök a
megérkezésekre


számítanak rám
a holnapi nap nagy kihívás
de

megérkezem-e a mába?

a zene jó
igazán jó
az elsuhanó házak
percek
az őszi érzés
az autóban
(2oo8. szept. 5. 16, 39h)

Szavakkal

játszani szeretek. Beszélni, beszélni... ez a lételemen. Ebből élek. :) De hallgatni talán még jobb. Néha fölöslegessé válnak a szavak, sőt zavaró, torzító tényezőként jelennek meg... Mondanivalóm mindig van. De miért kell bárkinek bármit is mondani? Főleg, ha nem kéri. Valami értelmet mégis tulajdonítok ennek a blognak, ezért írom. Igazándiból nem tudom, hogy miért. Talán mert megosztva a gondolataimat, nagyobb egységélményt élhetek át? Mindig nagy volt bennem az önkifejezés vágya. Most mégis be-fejezem a ki-fejezést, illetve más formáját választom.

Phoenix madarak Kolozsváron, az előző bejegyzésben említettek mellett

Eszes Andrea, 4. szintű üzlettárs


Pöllnitz Márta, 3. szintű üzlettárs

Szuper csapatom van! Hamarosan a Vásárhely és Környékén tevékenykedő üzlettársaimat is bemutatom...

Kolozsvári Ökonet képzésünk

Fantasztikus nap volt! Számomra nagy ünnep. Köszönet érte vezetőimnek, üzlettársaimnak, barátaimnak, vendégeinknek. Feltettem egy pár képet Rólunk.


Kosiba Ili mentorom

Miklós testvérem

Deák Margit elérte az 5. szintet

Deák Sándor elérte a 2. szintet

Csatlós Csilla

Aierizer Andrea

Gál Anna

Péter Ági és Péter Csaba voltak a vendégelőadóink.

Csilla testvéremmel éneklésre készülünk. Kissé elérzékenyültem.

Mondanivaló mindig van. :)

Rég várt pillanat... Hálózatvezetői szintemért kaptam egy aranykitűzőt és egy egyiptomi nyaralást.

Kosiba István vezetőmmel

A Phoenix csapat egy része

Együtt örülni jó.

A képzésünk vége fele.

Nono barátnőm virággal ajándékozott meg.

A nevetés jó egészégi állapotot eredményez.

A szívem

játszik velem. És mindig ő győz. Nem tudok vele zöld ágra vergődni. Az eszem talán már döntött, de a szívem kiabál: NEM! NEM! Menj tovább! Pedig rég tudom, hogy semmi sem tökéletes. Férfiban főleg. Én magam meg sem közelítem a tökéletesség fogalmat. És mégis, mégis... Pedig annyira meg akartam érkezni... A küszöbnél megtorpanok... Bent meleg van, de nem látom a csillagokat. Kint fázom, de tiszta a levegő, és nincsenek falak. És nincs két életem.

http://www.youtube.com/watch?v=3rAjhi-XunM&feature=related

Az én Ökonetem

A napokban eszembe jutott egy régi kép. Kislány voltam. Nagyanyám a szomszédasszonyokkal osztotta, hogy milyen nehéz az élet. Én nem értettem, és kérdeztem is, hogy miért nehéz, mert én úgy látom, hogy az élet szép. Erre nagyanyám azt mondta, hogy majd meglátom, amikor felnőtt leszek. Erre nem mondtam semmit, de világosan emlékszem, hogy azt gondoltam és nagyon erősen hittem, hogy az én életem mindig szép lesz.
Aztán persze jöttek pofonok is, de valahogy soha nem tudtam elfogadni, hogy "ilyen az élet". Az én életem olyan, amilyennek megálmodom és megcselekszem. Ebben hiszek.

Miért az Ökonet? Mert albérlet helyett szeretnék a saját lakásomban lakni, stoppolás helyett a saját autómmal közlekedni, a nagyvilágot nem csak képekről csodálni... Mert szeretem a szabadságot, s nem tetszik, ha más dönti el helyettem, hogy mennyit ér az én tudásom, időm... Mert tökéletesen azonosulni tudok az Ökonet cég filozófiájával, ami az egészségvédelem, környezetvédelem, energia-megtakarítás, a tudatosabb élet... Mert nagyon tetszik, hogy nekem abból van pénzem, hogy embereknek segítek a saját álmaik valóra váltásában... Mert jó társaságban vagyok, ahol szeretnek, és tudok fejlődni szellemi, lelki, anyagi vonatkozásban egyaránt... Az Ökonetben van perspektívám arra, hogy megvalósítsam az álmaim.

Mi az Ökonet? Hagyományos multi level marketing (több szintű értékesítés) rendszerben működő magyar cég a fent említett filozófiával és ennek megfelelő termékpalettával.

Mi kell ahhoz, hogy valaki elindítsa és sikerre vigye az Ökonet vállalkozását? Egy döntés, jól meghatározott célok, egy kis alázat, sok-sok szeretet, kitartás, megfelelő önértékelés. Olyan emberi értékek, tulajdonságok, melyek tudatosan fejleszthetőek. A többi megtanulható...

Miért írok az Ökonetről? Mert ez az életformám. Jól esik írni Róla. A legtöbb időmet, energiámat napi szinten erre a tevékenységre fordítom. Mert keresem azokat az embereket, akik változtatni szeretnének az életükön, de még nem tudják, hogy hogyan. Mert úgy gondolom, hogy ma Erdélyben nagy szükség van az Ökonet által képviselt tudásra, lehetőségre és életstratégiára.

A legtöbb ember nincs megelégedve az életével, de ahelyett, hogy megoldásokban gondolkodna, inkább másokat hibáztat, és beletörődik abba, hogy "ilyen az élet". Az igazság az, hogy a saját életünk milyenségének a felelősei kizárólag mi magunk vagyunk. Ha mást akarunk, mást kell tennünk. "Jobb ma meggyújtani egy gyertyát, mint szidni a sötétséget." Ghandi

Bakai Andreának

keresem a Rád illő szavakat
egyre kibicsaklanak
a lelakatolt fogalmak

az osztálytermekből ki-be libbensz

erős a hangod
simogató a kezed
határozott a tekinteted
mondandód a szív mérlegére teszed

magad körül fényt és rendet teremtesz

maradsz nekem mérce
etalon
a jó tanár prototípusa
valami megfogalmazhatatlan
alapigazság
amire érdemes ráérezni
s elindulni megkeresni_

Úszni

nagyon szeretek. Leginkább este, amikor már a csillagok is fent vannak. Otthon, Disznajón, a házunk előtt folyik a Maros. Gyerekként sokszor az egész napomat ott töltöttem. Lételememmé vált. Az egyik szép emlékem az, amikor egy kemény aratásos nap után éjfélkor édesapámmal a vízből néztük a csillagokat és beszéltük az élet dolgait. Mélység és magasság, víz és csillagok. Két állapot, ami inspirál. A víz kék, az égbolt is az. Gyerekkoromban egyértelműen a kék szín volt a kedvencem. És a kék az elvágyódás színe... Érdekes, ahogy most eszembe jutnak, összefüggeni látszanak ezek a dolgok. Tulajdonképpen azt akartam elmondani Nektek, hogy ma úsztam a Marosban (a Sör Patika környékén), néztem a csillagokat. Szép volt.

Kóspallagi életmód tábor

önismeret

A boldogsághoz vezető legrövidebb út az önismeret.

A mai napom nagy részben erről szólt. Egész nap itthon voltam, sokat olvastam, és hallgattam a saját gondolataimat. Először azt akartam írni, hogy hallgattam a csendet. Szebben hangzik, de nem valós állítás, mert a külső csend beálltával felerősödnek a belső hangok. Próbáld ki, ha eddig nem tetted. Vezető tréningeken is tanítják a napi csendes óra hasznát, amikor az ember csak befele figyel. Ilyenkor születnek meg a legkreatívabb gondolataink. Érdemes alkalmazni. Érdekes tapasztalat. Előjönnek régi képek, nevek, arcok, érzések... Ilyenkor fontos, hogy ne cenzúrázd magad, ne állítsd meg a folyamatot. Önmagad pszichoterapeutája lehetsz... Önismeretre leginkább a megélt konfliktusok, krízisek tanítanak. Mindannyiunk életében jelen vannak, sokszor nagyon mélyen a tudattalanban. Ha előjönnek, ez azt jelenti, hogy volt valami abban a bizonyos helyzetben, kapcsolatban, ami megoldatlan, amivel nem néztél szembe, ezért nem tudod elengedni, ezért jön elő meditáció során, álomban stb. Mi az? Ha újraéled, megérted önmagad, felszabadulsz...

A negatív érzelmek gátolnak meg abban, hogy képességeinket kibontakoztassuk, hogy azt az életet éljük, amit megálmodtunk magunknak. Képzelj el egy autót, aminek le van nyomva a fékje. Hiába nyomod a pedált, nem jutsz előre, esetleg forogsz körbe-körbe. A harag, gyűlölet, neheztelés függetlenül attól, hogy önmagad, a szomszéd vagy bárki fele irányul, a te energiáidat emészti. Ezért a megbocsátás maximálisan önös érdek és a lelki egészségünk egyik legfontosabb kritériuma. ... Ajánlom figyelmedbe Villás Béla Bűn című cd-jét. A verseit is. Augusztusban Udvarhelyen lesz előadása. :)

"Aki lelki békéjét mindig egy másik személyhez kötött boldogság megélésével köti össze, az gyakran fog csalódni. Mert minden dolog elérésekor-amitől azt hisszük, hogy boldogak leszünk-ráébredünk, hogy a boldogság valahol máshol van. A boldogságot belül kell keresni." (Jakab István: A Teremtés Titkai)

férfiak

Figyelem a férfiakat. Újabban nagyobb távolságból. Félnek. Nyuszik. Sokan nagyon jól leplezik. Nem mutatják meg az arcukat. Adnak, csak magukat nem. Az a baj, hogy a félelem félelmet generál. Nézd meg a kapcsolatokat...

Kedves férfi barátom, ne sértődj meg. Mindenhol nyuszi szag van. :) Én is felismertem, hogy igazán egy férfinak sem adtam oda magam. Direkt írom így, értsd jól. Mert féltem. Érdekes játszma. Mindenki veszít. Mégis ezt játszuk. A nyereség is benne van, mert előbb-utóbb megtanuljuk az odaadást. Magasabb minőség, az egyedüli esély egy igazi kapcsolatra.

Mi dolgunk a világon? Önmagunkat megtalálni, másoknak adni, odaadni. Erre mondja Jézus, hogy aki elveszíti az ő életét, megtalálja azt... Gondolom, az ego elveszítésére gondolt. Emberek, térjetek észhez: veszítsétek el az eszeteket!-mondta valaki.

:)

Az elmúlt napokban sokan jeleztétek, hogy már rég nem írtam. Tényleg így van. Jó tudni, hogy van, aki figyel...

Hetek óta tervezem, hogy felteszek egy pár jó képet, de mindig elmaradt, mert volt fontosabb. Pörgős és tömény napjaim voltak. Sokat utaztam, főleg Ökonet ügyben. Új hidakat építettem. Úgy érzem, lezárult egy fejezet az életemben. Leépítettem és építek magamban és magam körül dolgokat. Igyekszem kidobni a szemetet az agyamból. Fontos momentum az életemben, hogy nemrég jól kisírtam magam. Ez azért fontos, mert én évek óta nem sírtam. Mindig jól toleráltam a fájdalmat, más nevet adtam neki, és jó képet vágtam hozzá. Persze, most is azt mondom, hogy egy veszteség ugyanakkor nagy nyereség is lehet... De először meg kell élni, meg kell gyászolni...

Hát így. Amúgy holnap megyek Magyarországra. Először Pestre, aztán Kóspallagra egy életmód táborba. 1o napig csak telepatikus úton leszek elérhető. Egy erdő közepén leszünk... Szeretem az erdőt. Ezt a tábort is. Olyan, mint egy elvarázsolt világ. Észrevétlenül bennem is varázsol. Pipacsot, kék eget, hegyi patakot. :)

Érkezett

ma hozzám egy galamb. De tényleg. A tömbházamban (nem az enyém) találtam, a lépcsőházban didergett. Engedte, hogy megfogjam. A szobámba vittem, adtam neki vizet, morzsát, csepegtettem a csőrébe egy kis grapefruitot. Most az ágyam támláján alszik. Amúgy fáj a lába, de szerintem meggyógyul.

Kislány koromban is volt egy galambom. Nagyon szerettem. Fiókaként került hozzám. A vállamon ült, s én úgy jártam-keltem a faluban. Jó érzés volt. Aztán egyszer elrepült.

Ezt a galambot Reménykének neveztem el. Csőrébe olajfaágat képzelek.

Nono

Ha megkérdeznéd, hogy mi az a legértékesebb kincs, amit az egyetemen kaptam, azt mondanám, hogy NONO, teljes nevén Moldován Noémi. Sok szeretet, törődés, igazi barátság. Egy sziget, ahol otthon vagyok. Köszönöm!