BOLDOG Új ÉVET!

Hogy mitől lehet boldog? Azt mondják, ha az énünk határain túljutunk... Minden vallás felismerte ezt az igazságot. Az ateizmust és válfajait kivéve, ami ugyszintén tekinthető vallásnak.
Az énünk határain túl... Hogyan? Lehetséges egyáltalán? Hiszem, hogy igen. Ima, meditáció, kontempláció... Vannak utak, járhatóak. Amit legfontosabbnak tartok, hogy őszintén, szívből élj, ne félj! A boldogsághoz nagy bátorságra van szükség. Elhagyni a biztonságot nyújtó, jó meleg börtöncellát... Akarod?

Jó tudni, hogy mit várunk el a 2oo9-es évtől, mert azt fogjuk kapni. Tudod, az igazi kérdés nem az, hogy miért nem érjük el a céljainkat, hanem az, hogy miért nem tűzzük ki azokat. Mert létezik bennünk egy automatikus célmegvalósító mechanizmus, ami rögtön működésbe lép, amint egy célra fókuszálunk. Ha egyszerre nem három különböző dolgot akarunk... Mégis embereknek csupán 3%-a tűz ki magának világos, konkrét, határidővel ellátott célokat. A többiek a véletlenre, a szerencsére, a férjre, a főnökre bizzák. Csodálkozol azon, hogy annyi frusztrált és elkeseredett ember van manapság? Én nem. Tiszteled-e magad annyira, hogy egy csendes órát szakíts a napodból arra, hogy elgondolkozz a céljaidon? Érdemesnek tartod-e magad arra, hogy azt a csodálatos életet éld, ami az álmaidban él? Én megcélozom a holdat. Még ha elhibázom is, a csillagok közt landolok...

Van egy út, amit szolgálatnak hívunk. Ez volt a Jézus útja. Számomra is Út. Adni és adni. Jó szót, simogatást, egy falat kenyeret. Amim van. Önmagam. Túl az elme határain... Igazi Cél és Boldogság.

karácsony

Nagyon szép karácsonyokat éltem meg. Főleg gyerekként. Erre a szüleim mindig nagyon odafigyeltek, és ezért hálás vagyok.

Mégsem vártam ezt a karácsonyt. Már régóta nem várom az ünnepeket. Valahogy az egyszerű, békés és vidám hétköznapokat jobban szeretem. Oka van. A tapasztalatom és megfigyelésem az, hogy karácsonykor kibújik a szög a zsákból, valahogy felszínre kerülnek ki nem mondott, fel nem vállalt kérdések, gondok, nehézségek. Volt egy időszak a mi családunk életében is, amikor karácsonykor megnőtt a feszültség, az ingerültség, több volt a könnycsepp. Vagy csak többnek tűnt, mert mást vártam tőle. Amúgy statisztika bizonyítja, hogy karácsony után több a válás. Igen, mert ilyenkor a házastársak kénytelenek együtt lenni... És karácsonykor jobban fáj az, ami egész évben fáj. Ilyenkor a legérzékenyebb pontunkon válunk nagyon sérülékennyé. Ez a Család. Legalábbis az én esetemben.

Annak nagyon örülök, hogy egy karácsonyban sem mulasztottuk el azt, hogy körbeálljuk a karácsonyfát és énekeljünk szép egyházi vagy más énekeket. Néha kisírt szemmel. És én mindig megtapasztaltam valami Csodát, ami megszületett köztünk, bennünk. Nagyon szeretem és büszke vagyok a családomra. Úgy érzem, sikeresen átmentünk egy pár nehéz vizsgán.

Ez a karácsony különleges volt. Nagyon jó volt otthon lenni a szüleimmel és testvéreimmel. És közben a barátaimmal is lenni, akik velünk töltöttek pár napot Disznajón.

Már rég nem buliztam, aludtam és ettem ennyit... A templomban is voltam, meg énekeltem a disznajói kórusban. A legjobbak a közös beszélgetések voltak a családtagjaimmal és a barátaimmal. Sok jó érzés és felismerés. Összetartozás és szeretet. Köszönöm!

indulok

Most éppen ismét Budapestre. Még nem tudom, hogy kikkel, mikor, hol és hogyan fogok találkozni, s nem is akarom ezt betervezni. Olyan jó az, amikor csak elindulok, és még nem tudom pontosan, hogy hova érkezem, mi vagy ki vár rám. Persze van egy pár leszögezett program, ahova megyek. De ha nagyon őszinte vagyok, nem azért megyek. Csak valami sejtésem, előérzetem van, hogy most érdemes elindulni. Van valami, ami közben elindul felém. Amúgy Budapest és Budaörs (ahol a kedves barátaim és Ökonet vezetőim: Kosiba Ili és István laknak) mindig jó érzéseket ad nekem. Ők várnak rám. Hajnali 3-kor a Népligetnél. Ez nagyon kedves Tőlük. Köszönöm!
Valami még vár rám...

Levél Magamnak

Kedves Júlia!

Levelet írok Neked, mert így egyszerűbb. Szeretnék értelmesen elbeszélgetni Veled, de Te mindig máshol vagy. Rohanok Utánad, de Te meg sem állsz. Kérlek, ne haragudj! Nem akarlak bántani. De állítólag Te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.

Tudom, hogy jót akarsz. De mindig akarsz valamit. A tegnap kedvetlen voltál, mert "csak úgy" eltelt a nap. Miért ne telhetne el "csak úgy" egy nap vagy több nap? Néha azt gyanítom, hogy Te nem is akarsz találkozni velem. Mert másnak adod az időd. Fontosabbnál fontosabb dolgokkal foglalkozol, tudom. És mindig mindent meg lehet magyarázni, ezt mindketten tudjuk.

Észrevetted-e, hogy már Advent van? Itt a Karácsony, és ismét vége egy évnek...

Szeretném, ha tudnád, hogy büszke vagyok Rád. És nagyon szeretnék együtt örülni Veled. És felnyitni a szemed, hogy lásd meg, hogy van miért! Nézz csak körül... Értéket teremtettél. Emberek szívében elsősorban. Hidd el!

Mi lenne, ha egyszerűen csak örülnél? Van okod arra, hogy elégedetlen légy? Ja, hogy nem mindig minden úgy van, ahogy Te akarod... Nyugodj bele. És vedd észre a fától az erdőt!

Én támogatlak mindenben, tudod. Ha már annyira akarod, nyerd meg ezt a versenyt. Meg tudod csinálni! És én nem akarom elvenni a játékszered. De ne feledd, hogy nekem nem a jutalom kell, nekem Te kellesz! Semmi más. Érted?

Tudom, hogy boldog vagy. Mindig ezt mondod. Mégis kérlek nagyon, hogy figyelj egy kicsivel jobban rám. Mert boldogabb is lehetnél. Én tudom.

Puszi és ölelés, Júlia

az ezotéria margójára

Nem vagyok beavatott, és az információim hiányosak, mégis a kérdéshez nyúlok. Nem olyan szándékkal, hogy megmondjam a tutit, ilyenből van úgyis elég. Csak figyelek és érzek... Amúgy az információ nem egyenlő a tudással. Egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmem. És mennyire igaz! Az átlagembernek rengeteg az információja, csak mindez nem viszi önmagához közelebb. A Mester sokkal kevesebbet tud, mint bárki más, de a Valóságot tudja, és a jelen pillanattal mindig összhangban van és cselekszik....

Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Én beleharaptam pár gyümölcsbe... És gyanús nekem az ezoterikus tanítás, a tanítók is... Hány olyan ember él ma a földön, aki ismeri önmagát, a másikat, az univerzum működési elvét?! Hiteles? Akkor miért és mit tanít? Persze, tanítani kell... Az sem baj, ha valaki azt hiszi, hogy megtalálta az Igazságot, és azt mindenkivel meg kell osztania. Mégis mindig mindenki a saját táncát járja... És ez így jó.

Mi ezzel nekem a gondom? Semmi. Csak észrevettem, hogy az útjelző táblára való mutogatás nem egyenlő az úton való járással. Hogy aki nem érti az életet, az elkezdi tanítani. Hogy nagyapám talán közelebb áll a Tudáshoz, mint egy elismert ezoterikus tanító. Persze mindennek megvan a maga helye és szerepe.

Nem bántom az ezotériát. De amit látok az ál-ezotéria. Veszélyes terület. Minden belefér: bűn tagadása, egoizmus, önmegváltás.

Van recept arra, hogy hogyan éljünk?
Én megbeszéltem magammal egy pár apróságot. Pl. hogy mától következetesen lefekszem 23 órakor és felkelek 6-kor. Már elcsúsztam, de mentem, ami menthető. Amúgy csábít is az álom világa...

jelöltkutatás

Talán tudod, hogy üzlet- vagy helyesebben fogalmazva életépítéssel foglalkozom (lásd Az én Ökonetem c. bejegyzést). A cégünk felkínált egy jutalomutat azoknak az üzlettársaknak, akik január végéig 45 olyan személyt találnak, akik élni kívánnak a cégünk nyújtotta lehetőségekkel. A jutalomút egy all inclusive földközi tengeri nyaralás lesz. Miért mondom el Neked? Mert nagyon meg akarom nyerni ezt az utat. Már találtam 5 személyt, így csak 4o-re van szükségem. Ha ismersz Valakit, akinek jól jönne egy kis extra jövedelem, aki szeret utazni, aki nem fél a változásoktól és megoldásokban gondolkodik, kérlek írj nekem egy e-mailt a zs_julia@yahoo.com címre. Segítesz ezzel nekem. És Másnak is. :) Köszönöm szépen!

Halott szavak koppannak a jegen, s a szerelem önnön vérében hempereg.

2o éves koromban született meg ez a mondat a szívemben. Többször eszembe jutott a napokban. Pedig nincsenek már Szavak. Jég sem. Vért nem láttam rég. S a Szerelem... nem tudom, hol felejtette magát. Valami mégis koppan...