karácsony

Nagyon szép karácsonyokat éltem meg. Főleg gyerekként. Erre a szüleim mindig nagyon odafigyeltek, és ezért hálás vagyok.

Mégsem vártam ezt a karácsonyt. Már régóta nem várom az ünnepeket. Valahogy az egyszerű, békés és vidám hétköznapokat jobban szeretem. Oka van. A tapasztalatom és megfigyelésem az, hogy karácsonykor kibújik a szög a zsákból, valahogy felszínre kerülnek ki nem mondott, fel nem vállalt kérdések, gondok, nehézségek. Volt egy időszak a mi családunk életében is, amikor karácsonykor megnőtt a feszültség, az ingerültség, több volt a könnycsepp. Vagy csak többnek tűnt, mert mást vártam tőle. Amúgy statisztika bizonyítja, hogy karácsony után több a válás. Igen, mert ilyenkor a házastársak kénytelenek együtt lenni... És karácsonykor jobban fáj az, ami egész évben fáj. Ilyenkor a legérzékenyebb pontunkon válunk nagyon sérülékennyé. Ez a Család. Legalábbis az én esetemben.

Annak nagyon örülök, hogy egy karácsonyban sem mulasztottuk el azt, hogy körbeálljuk a karácsonyfát és énekeljünk szép egyházi vagy más énekeket. Néha kisírt szemmel. És én mindig megtapasztaltam valami Csodát, ami megszületett köztünk, bennünk. Nagyon szeretem és büszke vagyok a családomra. Úgy érzem, sikeresen átmentünk egy pár nehéz vizsgán.

Ez a karácsony különleges volt. Nagyon jó volt otthon lenni a szüleimmel és testvéreimmel. És közben a barátaimmal is lenni, akik velünk töltöttek pár napot Disznajón.

Már rég nem buliztam, aludtam és ettem ennyit... A templomban is voltam, meg énekeltem a disznajói kórusban. A legjobbak a közös beszélgetések voltak a családtagjaimmal és a barátaimmal. Sok jó érzés és felismerés. Összetartozás és szeretet. Köszönöm!