gyerekkorom óta életem központi kérdése. :) Képzeld, ma a legelső szerelmemmel értelmeztük, magyaráztuk, firtattuk a szerelmet. Érdekes érzés... Ma nagyon keresek egy kis választ. Egy pár fiút felhívtam, akiket szerettem, vagy azt hittem... Akik megérintették a lelkem. Volt olyan is, akinek nem találtam a számát. Nem konkrét kérdéssel hívtam őket, hanem csak úgy. Egy érzésért, hangulatért, sejtésért, ami válasz lehet a jelenlegi döntéshelyzetemben. Bár tudom, hogy a válasz mindig bennem van. De jó, ha vannak tükrök körülöttem. Zömében intelligens pasasaim voltak, ma is használható tükrök. Tulajdonképpen büszke is lehetek rájuk. Ez most jutott eszembe életemben először. :) Az egyik kedves jóbarátom, megértve a helyzetem lélektani jelentőségét, rögtön meglátogatott, és döntésemhez új támpontokat adott. Köszi!
Vele lenni vagy nem vele lenni... Ez itt a kérdés! A se vele, sem nélküle típusú szöveg nem igazán jön be. De a nem mellette még nem jelenti azt, hogy ellene... Olyan szépen hangzik, hogy ÉLJ A MÁNAK, és tényleg ez a lényeg. De nincs ebben a kijelentésben egy kis felelőtlenség? Érdemes elindulni valakivel egy úton, ha sejteni lehet az elején, hogy más-más vonatra szállunk fel a végén? Bár kellemes az utazás. A saját bőrőmön érzem a fogyasztói mentalitás és egyben a nem jól értelmezett szabadság melléktermékét: az elköteleződés nehézségét. Baj ez? Nem tudom. 18 évesen még tudtam, hogy hogyan kell élni... Ma már inkább csak élek. Ehhez is bátorság kell.
A döntéseket viszont nem lehet megúszni.Vele lenni vagy nem vele lenni... Ez itt a kérdés! A se vele, sem nélküle típusú szöveg nem igazán jön be. De a nem mellette még nem jelenti azt, hogy ellene... Olyan szépen hangzik, hogy ÉLJ A MÁNAK, és tényleg ez a lényeg. De nincs ebben a kijelentésben egy kis felelőtlenség? Érdemes elindulni valakivel egy úton, ha sejteni lehet az elején, hogy más-más vonatra szállunk fel a végén? Bár kellemes az utazás. A saját bőrőmön érzem a fogyasztói mentalitás és egyben a nem jól értelmezett szabadság melléktermékét: az elköteleződés nehézségét. Baj ez? Nem tudom. 18 évesen még tudtam, hogy hogyan kell élni... Ma már inkább csak élek. Ehhez is bátorság kell.
4 megjegyzés:
okosan gondolkodol, de nem értem minek kell szinte mindent(néha olyasmit is, aminek nincs sok köze a klasszikusok által dicsőítet) a szerelem zászlaja alá tenni? írhatnál egy értelmezést az effajta új, Zsigmond Júlia-féle szerelemről. Te vagy az ász!
Kedves Névtelen! Fogok még írni a szerelemről egészen biztosan. De neked nincs erre az értelmezésre szükséged, mert ismersz engem. Ha én vagyok az ász... Júlia
szerinted az, hogy ismerlek feljogosít arra, hogy egyszerűen visszadobd a kesztyűt? ha valakit még érdekel a fentebb említett érelmezés kérem szépen jelezze. ökosan gondolkodol te, egyébként nem sokan lennének kíváncsiak a véleményedre. te vagy az ász.
előre is köszönjük....
A szerelem számomra szabadság. Hatalom. Kaland. Megismerési folyamat. Kihívás. Megsemmisülés. Újjászületés... Valami, amitől gyorsabban ver a szívem. És érzem. hogy érdemes továbbmenni, keresni. Hajtóerő. Motor. Önmagamban generálható. Egyfata intenzív érzékelése a létezésnek. Szexualitáson innen és túl. Amúgy értelmezhetetlen. Ezért gyönyörű. Röviden.
Megjegyzés küldése