:)

Az elmúlt napokban sokan jeleztétek, hogy már rég nem írtam. Tényleg így van. Jó tudni, hogy van, aki figyel...

Hetek óta tervezem, hogy felteszek egy pár jó képet, de mindig elmaradt, mert volt fontosabb. Pörgős és tömény napjaim voltak. Sokat utaztam, főleg Ökonet ügyben. Új hidakat építettem. Úgy érzem, lezárult egy fejezet az életemben. Leépítettem és építek magamban és magam körül dolgokat. Igyekszem kidobni a szemetet az agyamból. Fontos momentum az életemben, hogy nemrég jól kisírtam magam. Ez azért fontos, mert én évek óta nem sírtam. Mindig jól toleráltam a fájdalmat, más nevet adtam neki, és jó képet vágtam hozzá. Persze, most is azt mondom, hogy egy veszteség ugyanakkor nagy nyereség is lehet... De először meg kell élni, meg kell gyászolni...

Hát így. Amúgy holnap megyek Magyarországra. Először Pestre, aztán Kóspallagra egy életmód táborba. 1o napig csak telepatikus úton leszek elérhető. Egy erdő közepén leszünk... Szeretem az erdőt. Ezt a tábort is. Olyan, mint egy elvarázsolt világ. Észrevétlenül bennem is varázsol. Pipacsot, kék eget, hegyi patakot. :)