ma hozzám egy galamb. De tényleg. A tömbházamban (nem az enyém) találtam, a lépcsőházban didergett. Engedte, hogy megfogjam. A szobámba vittem, adtam neki vizet, morzsát, csepegtettem a csőrébe egy kis grapefruitot. Most az ágyam támláján alszik. Amúgy fáj a lába, de szerintem meggyógyul.
Kislány koromban is volt egy galambom. Nagyon szerettem. Fiókaként került hozzám. A vállamon ült, s én úgy jártam-keltem a faluban. Jó érzés volt. Aztán egyszer elrepült.
Ezt a galambot Reménykének neveztem el. Csőrébe olajfaágat képzelek.
1 megjegyzés:
Tudod.... én is összeszedtem mindig minden füvet, bogarat, álatkát ...
A gerlice történetem is sok volt, apum kisfiuként focimecsre vitt, de mitsem érdekelt a pálya...mögötte a parkban bokrasztam, gerlicét találtam de szegény csak feküdt és kimult...nem tudom miért apum jött hogy hol vagyok mert megyünk haza.Én csak néztem, ö vigasztalni probált. Gyülöltem a parityás fiukat, de ez a galamb, valamit megevet, ma nem a paritya a hibas...
Majd egy késö öszi reggelen, iskolába menet az uton, egy elkéset gerlice fioka de repülö képes mégis:)A nyarat késte el picit, viszamentem vele haza, tizoraimból hagytam egy darabot a garázsban, és reméltem délre megmelegszik, ablakot hagytam neki nyitva. Nem volt már mire hazajöttem, de az idö szép volt és reméltem redbe jön estére. Többet nem láttam.
Cicus, kutyus történet is sok, gazdikat szereztünk mindig, és örvendeztünk, hogy a szomszédoknál viszontláthatjuk öket.
És pont ma mentetünk ki egy kiscicat a szomszédnénike pincéjéböl, és már gazdija is van.
Uj szomszédunk kislányai vették gondjukba. De jó hogy mindig van megoldás :)Én két cica és egy kutya
tulajdonosa vagyok:)
Megjegyzés küldése