Figyelem a férfiakat. Újabban nagyobb távolságból. Félnek. Nyuszik. Sokan nagyon jól leplezik. Nem mutatják meg az arcukat. Adnak, csak magukat nem. Az a baj, hogy a félelem félelmet generál. Nézd meg a kapcsolatokat...
Kedves férfi barátom, ne sértődj meg. Mindenhol nyuszi szag van. :) Én is felismertem, hogy igazán egy férfinak sem adtam oda magam. Direkt írom így, értsd jól. Mert féltem. Érdekes játszma. Mindenki veszít. Mégis ezt játszuk. A nyereség is benne van, mert előbb-utóbb megtanuljuk az odaadást. Magasabb minőség, az egyedüli esély egy igazi kapcsolatra.
Mi dolgunk a világon? Önmagunkat megtalálni, másoknak adni, odaadni. Erre mondja Jézus, hogy aki elveszíti az ő életét, megtalálja azt... Gondolom, az ego elveszítésére gondolt. Emberek, térjetek észhez: veszítsétek el az eszeteket!-mondta valaki.
2 megjegyzés:
Ha valakit tényleg érdekel e félelem oka, utána kell néznie. Az empátia segíthet ebben.
A férfiak jó részét elriasztja a nőkben a keménység, a kíméletlen őszinteség. Ugyanúgy, a "változz meg!" elvárás éreztetése is.
Ha nem mutatják arcukat, az azért van, mert úgy vélik, nem fogadják el őket olyannak, amilyenek. A férfiak is keresik az elfogadást.
Persze. Köszi a megjegyzést. Talán mégis érdemes vállalni annak a kockázatát, hogy valaki a szívünkbe lát, különben esélyt sem adunk magunknak. Férfiként, nőként egyaránt.
Megjegyzés küldése