"-Nem látom a közös jövőképünket.
-Én sem látom, az a baj.
(...)
-Feleséget akartam volna, de te annak nem vagy jó.
-Köszönöm, hogy elmondtad. Akkor haza megyek."
Hagyta... Döbbenetes, hogy milyen gyorsan változnak a dolgok, egyik pillanatról a másikra. A tegnap még az volt a téma, hogy hova tegyük a hűtőt. Ma pedig már hűlt helye. Mondtam, hogy még ma vigye el a cuccait a lakásomból. Eljött, összecsomagolt, taxit hívtam. "Ha mégis úgy döntesz, hogy én nyomtassam ki a dolgozatod, szóljál. Szia Édes." És ennyi.
Csak nézek magam elé.
Mennyit ér egy szerelem?
Különben igaza van. Nem vagyok egy hagyományos értelemben vett feleségnek való mintapéldány. Bár jövőre nézve terveztem egy pár változtatást... Majd máskor.
Édesapám azt mondta, hogy nézzem meg, milyen kompromisszumokat tudok hozni, és megéri-e nekem. Most már meg van oldódva a kérdés.
Azt hittem, ő az Igazi. Tényleg azt hittem.
Csupa hópehely és falevél és könny... Mindig felszáradnak a könnyek. Szép volt.
Játszom tovább. Lesz majd valaki, akivel közös az úti cél.
-Én sem látom, az a baj.
(...)
-Feleséget akartam volna, de te annak nem vagy jó.
-Köszönöm, hogy elmondtad. Akkor haza megyek."
Hagyta... Döbbenetes, hogy milyen gyorsan változnak a dolgok, egyik pillanatról a másikra. A tegnap még az volt a téma, hogy hova tegyük a hűtőt. Ma pedig már hűlt helye. Mondtam, hogy még ma vigye el a cuccait a lakásomból. Eljött, összecsomagolt, taxit hívtam. "Ha mégis úgy döntesz, hogy én nyomtassam ki a dolgozatod, szóljál. Szia Édes." És ennyi.
Csak nézek magam elé.
Mennyit ér egy szerelem?
Különben igaza van. Nem vagyok egy hagyományos értelemben vett feleségnek való mintapéldány. Bár jövőre nézve terveztem egy pár változtatást... Majd máskor.
Édesapám azt mondta, hogy nézzem meg, milyen kompromisszumokat tudok hozni, és megéri-e nekem. Most már meg van oldódva a kérdés.
Azt hittem, ő az Igazi. Tényleg azt hittem.
Csupa hópehely és falevél és könny... Mindig felszáradnak a könnyek. Szép volt.
10 megjegyzés:
Nem mindig azt kapjuk amire várunk, s nem minden az aminek mi latjuk... mert hajlamosak vagyunk megvakulni s csak hagyatkozni a megszokásokra... S mikor kiszakadunk, vagy kiszakítanak minket ebből az életből, csak akkor jövünk rá arra ami eddig az orrunk elött hevert... s talán a legnagyobb pórban találunk gyémántot... csak azt nem kell elfeledni, hogy nem vagyunk egyedűl, mégha néha úgy tűnik is!
Egyik kebenc mondásom: Élj a mában, gondolj a jövőre, de ne feled a múltat.
Nem akarok kárörvendő lenni, de én már rég mondtam, hogy ez egy vicc - lásd a képes kommentem - akkor támadtak...Juja, te meg tanulj meg helyesen írni, hadd kritizáljam most csak ezt,mert hogy miket írsz,milyen közhelyeket, az nem az én dolgom.
Ahogyan ismerlek, biztosan talpraállsz ezután is. Erős egyéniség vagy :-)
A dolgok nem mindig alakulnak olyanná, amilyennek hisszük.
Szerelem vége nem világ vége. Tartós kapcsolatot meg nem lehet eröltetni. Az viszont tény, hogy minél több cél teljesült be, annál nehezebben viselhető el a kudarc. De hát mit érnek ezek az elméletek a gyakorlatban?? Úgy őszintén:)) Csak akkor beszélünk így, amikor kívülállóak vagyunk. Olyankor mindenki nagy legény. De amikor a pillanatnyi hangulatok és érzelmek intenzívek, s nem tudjuk magunkat 'fennkölt' távlatból szemlélni, akkor bizony nem egészen ilyen rózsásnak látjuk helyzetünket.Szóval meg lehet magyarázni mindent, de inkább csinálni kell:)
Persze hogy nem világ vége... Igazából tudom, hogy így van jól. Nem kudarc, csak tapasztalat. A fájdalom nálam nem feltétlenül negatív kategória, fel is vállalom. De arra figyelek, hogy ne váljon keserűséggé bennem, inkább erővé, ami tovább/feljebb lendít. Aznap éjszaka egy percet sem aludtam, csak hallgattam a szívverésem, de aztán elindultam végezni a dolgaim, és dúdoltam magamban. Igazából semmit nem veszítettem, esetleg egy szép illúziót.
Persze, én sokat magyarázok magamnak és másnak. A legutóbbi megjegyzésem is olyan, hogy így utóbb akár minden szavába beleköthetnék. Mégis jók a magyarázatok. Gyógyítanak. Ezért járunk pszichológushoz. Ezért lehet terápiás hatású egy blog. Kösz Mindenkinek a megjegyzéseket. Apropo: a "közhelyek" nagy igazságokat hordoznak. Köszönöm Juja. Jól esett. Nektek is, fiúk.
"nem reálisan nézem a dolgokat, nem is akarom, úgy nézem inkább, ahogy lenniük kellene..."
Ha a mindenkori társra is illik ez a látásmód, akkor óhatatlanul zátonyra fut a kapcsolat.
Azt mondani, hogy " a közhelyek is nagy "igazságokat" hordoznak" már közhely. A közhelyek felszínes imperativuszok, semmi közük a málységekhez, az árnyalatokhoz. Közhely az is, hogy "terápiás hatású lehet egy blog", nem igaz, átlagon felül nárcisztikus a blogíró: miközben azt hiszi kiírja magából összes bánatát, valójában az olvasót terheli önimádatával. Lapozzatok fel néhány blogot, lehet látni.
(Juja tényleg olyan közhelyes, hogy fáj olvasni, ha ilyenek a te "nagy igazságaid" Júlia, hát sajnálom...)
Akár nagy egy igazság, akár kicsi, de ha megélte az ember azokat, akkor érnek is valamit. Ha nem csak olvassa, vagy ismétli mások után.
Sőt: ha haladt is velük valamennyire, akkor még többet érnek.
Névtelennek. Ki vagy? Kiváncsivá tett a te igazságod.
Megjegyzés küldése