2009. február 23.

Szókratész tanácsa

"Egyik nap odafutott valaki Szókratészhoz, és azt mondta:
-Híreim vannak számodra!
Ő azonban feltartotta a kezét, hogy megállítsa izgatott polgártársát.
-Először hadd tegyek fel három kérdést-mondta.
-Hmm, legyen-mondta a másik.
-Híreid olyasvalamire vonatkoznak, amelynek igazságáról személyesen is meggyőződtél?
-Nos, sajnos nem-felelte a hírhozó.-Mindenesetre megbízható forrásból származnak.
-Lássuk a következő kérdést-mondta Szókratész.-Olyasvalakiről szól-e a híred, akit személyesen ismersz?
-Nos, nem-rázta ismét a fejét a polgártárs.-Te azonban azt hiszem, ismered.
-Értem-dünnyögte Szókratész.-Hadd tegyem hát fel az utolsó kérdésemet. Jó vagy rossz hírt hozol?
-Mi tagadás, rosszat.
-Lássuk csak-foglalta össze a bölcs.-Olyan hírt készülsz tudtomra adni, amelynek igazságáról nem győződtél meg személyesen, olyasvalakiről szól, akit nem is láttál; és a tetejében még rossz is.
-Tényleg nem hangzik túl biztatóan.
-Azt hiszem, nem hallgatom meg-mondta Szókratész." (lásd Joe Vitale: Vonzásfaktor 82.old)

Neked merre járnak a gondolataid? Mire irányítod a figyelmed? Mert minden egyes új élményt magunk vonzzunk magunkhoz. :)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azt hiszem a történet úgy fejeződik be, hogy "így nem tudta meg sohasem Szókratész, hogy csalja a felesége."

Boldog ember volt.

Kösz a sztorit!
B. Péter

Zsigmond Júlia írta...

Szívesen. :)

Névtelen írta...

...és így nem kapott szívinfarktust, ill. nem esett bűnbe a hirtelen felindulásból elkövetett emberölés elkerülésével

szóval mégiscsak nagy bölcselet ez :)