2009. február 2.

Amikor

meghatódom egy mozdulaton, és színültig a szívem... Amikor a sok kevésnek bizonyul, és szédülök a táncban... Amikor elolvad a legfehérebb hó is, eszembe jutsz. Hol vagy? Mert azt nem tudom elképzelni, hogy nem vagy. Fürdetem a szemem, hogy felismerjelek. Kiüresítem a polcokat, hogy helyet készítsek Neked.
Amikor sok vagyok magamnak.

Nincsenek megjegyzések: