nagyon szeretek. Leginkább este, amikor már a csillagok is fent vannak. Otthon, Disznajón, a házunk előtt folyik a Maros. Gyerekként sokszor az egész napomat ott töltöttem. Lételememmé vált. Az egyik szép emlékem az, amikor egy kemény aratásos nap után éjfélkor édesapámmal a vízből néztük a csillagokat és beszéltük az élet dolgait. Mélység és magasság, víz és csillagok. Két állapot, ami inspirál. A víz kék, az égbolt is az. Gyerekkoromban egyértelműen a kék szín volt a kedvencem. És a kék az elvágyódás színe... Érdekes, ahogy most eszembe jutnak, összefüggeni látszanak ezek a dolgok. Tulajdonképpen azt akartam elmondani Nektek, hogy ma úsztam a Marosban (a Sör Patika környékén), néztem a csillagokat. Szép volt.
2 megjegyzés:
khmmm
asssssszem lazas vagyok....
csillagos volt az eg... vagy a szemem kapzott, de megse az a Cassiopea volt
meg a szekerek... na meg a scooterem a parton (a specialis elektromos csak ugy visszonyitasi pontnak...)
neha radkerdeztem ha meg vagy, mert elotte az elmulasrol filoztal...
Kicsitt szorongtam de mar nem miattad:D
A viz volt hideg.Es a toltesen tul a Black Lord hideg neon fenyei.
Karpotlaskent a Hold romacozot keveset a csendes, sotet vizfeluleten.
Most meg kezzd izzani a levego korulottem :P
Csepjeidben remenykedem...
Nekem se csak a labammal van baj,
ez rad is ervenyes :P...
Megjegyzés küldése