volt a kóspallagi életmódtábor...
Miért van az, hogy ami egyik pillanatban örömet okoz, a másik pillanatban elszomorít? Miért szégyenít ma az, amire a tegnap büszke voltam? Miért fáj egy szép pillanat? Az elmém a bolondját járatja velem... Egyik illúziót a másik után gyártja...
Mondani szerettem volna, hogy szükségem van rád... Persze hallgattam. Hiszen annyira banális ez a mondat, és ködös az igazságtartalma... Értelmetlen és buta gondolat. Nagyon gondolkodom, hogy mondtam-e férfinak valaha. Nem emlékszem.
Lehet, hogy azért beszélünk annyit, mert ilyen egyszerű és banálisnak tűnő mondatokat elhallgatunk?
Egyszer ki fogom próbálni az ejtőernyős ugrást repülőből...
A szabadesést fenntartások és félelmek nélkül...
Miért van az, hogy ami egyik pillanatban örömet okoz, a másik pillanatban elszomorít? Miért szégyenít ma az, amire a tegnap büszke voltam? Miért fáj egy szép pillanat? Az elmém a bolondját járatja velem... Egyik illúziót a másik után gyártja...
Mondani szerettem volna, hogy szükségem van rád... Persze hallgattam. Hiszen annyira banális ez a mondat, és ködös az igazságtartalma... Értelmetlen és buta gondolat. Nagyon gondolkodom, hogy mondtam-e férfinak valaha. Nem emlékszem.
Lehet, hogy azért beszélünk annyit, mert ilyen egyszerű és banálisnak tűnő mondatokat elhallgatunk?
Egyszer ki fogom próbálni az ejtőernyős ugrást repülőből...
A szabadesést fenntartások és félelmek nélkül...
7 megjegyzés:
Még egy motivációt adtál ahhoz, amit csinálok. Kösz :-)
Alkalmazd saját stílusodat és olyan témát válassz amivel nem utánozol mást. Tudod te jól kinek a blogjáról beszélek. Könnyű azt használni amit más már használ.
Henn János ír az ejtőernyős ugrás élményéről. Inspiráló gondolat, mely megjelenik mint motívum az utolsó két soromban. Ezt nevezed te utánzásnak? Vicces vagy motion picture... :) Az írásaimnak az ad létjogosultságot, hogy rólam szólnak, még ha esetleg más is megfogalmazott hasonló gondolatokat. Sőt! Kölcsönhatásban élünk mindennel, ami körülvesz minket, már meglévő elemekből építkezünk... Nincsen új a nap alatt...hallhattad. Szerinted mennyi kreativitás és érték van a mások kritizálásában és önmagad fel nem vállalásában? :)
Henn János ír az ejtőernyős ugrás élményéről. Inspiráló gondolat, mely megjelenik mint motívum az utolsó két soromban. Ezt nevezed te utánzásnak? Vicces vagy motion picture... :) Az írásaimnak az ad létjogosultságot, hogy rólam szólnak, még ha esetleg más is megfogalmazott hasonló gondolatokat. Sőt! Kölcsönhatásban élünk mindennel, ami körülvesz minket, már meglévő elemekből építkezünk... Nincsen új a nap alatt...hallhattad. Szerinted mennyi kreativitás és érték van a mások kritizálásában és önmagad fel nem vállalásában? :)
Igazad van Júlia. Szerintem sem fair másokat névtelenül kritizálni. Amikor én olvastam a szöveged, hasonló élmény kerített hatalmába mint amit te a kommentben leírtál: hogy a gondolatok átjárhatóak, kölcsönhatásban vannak,és néha ugyanazt fogalmazzuk meg, éljük át. Ez rendben is van. Egy könyv sok - sok mondata, még ez jut eszembe, egyik - másik nélkül semmit sem érne, hiába lapoznánk.
szia, olvassom a bloggodat visszamenoleg is es kozben hallgatom eugen doga- tol a *valsul* cimu muvet...erdemes meghallgatni...egy par gondolatot akarok megosztani veled.. az uj utamon nagyon sok mindent elveszitettem magambol... sok uj dolgot tanultam, de valahogy nem potlek... amiota itt vagyok lebegek, sokszor az az erzesem hogy nezokozonsege vagyok az eletemnek...es nem en vagyok a szinpadon...nem en vagyok aki a foszerepet jatsza...az emberek korulottem nem birnak csodalkozni...ugy neznek ram neha mintha foldontuli leny lennek es nincs minden rendben velem... nem ertik...miert igen es miert nem...furcsa... valahol messze vagyok...vissza kell hozzam onmagam...uj korulmenyeket fogok teremteni uj helyzetekre... vissza kell kapjam onmagam...dontest kell hozzak...
Melinda, várlak vissza... Addig is örülj:)... Utólag minden megtett út értelmet nyer. Kincsesbánya... Sok puszi és ölelés.
Megjegyzés küldése