2009. február 24.
2009. február 23.
Szókratész tanácsa
"Egyik nap odafutott valaki Szókratészhoz, és azt mondta:
-Híreim vannak számodra!
Ő azonban feltartotta a kezét, hogy megállítsa izgatott polgártársát.
-Először hadd tegyek fel három kérdést-mondta.
-Hmm, legyen-mondta a másik.
-Híreid olyasvalamire vonatkoznak, amelynek igazságáról személyesen is meggyőződtél?
-Nos, sajnos nem-felelte a hírhozó.-Mindenesetre megbízható forrásból származnak.
-Lássuk a következő kérdést-mondta Szókratész.-Olyasvalakiről szól-e a híred, akit személyesen ismersz?
-Nos, nem-rázta ismét a fejét a polgártárs.-Te azonban azt hiszem, ismered.
-Értem-dünnyögte Szókratész.-Hadd tegyem hát fel az utolsó kérdésemet. Jó vagy rossz hírt hozol?
-Mi tagadás, rosszat.
-Lássuk csak-foglalta össze a bölcs.-Olyan hírt készülsz tudtomra adni, amelynek igazságáról nem győződtél meg személyesen, olyasvalakiről szól, akit nem is láttál; és a tetejében még rossz is.
-Tényleg nem hangzik túl biztatóan.
-Azt hiszem, nem hallgatom meg-mondta Szókratész." (lásd Joe Vitale: Vonzásfaktor 82.old)
Neked merre járnak a gondolataid? Mire irányítod a figyelmed? Mert minden egyes új élményt magunk vonzzunk magunkhoz. :)
-Híreim vannak számodra!
Ő azonban feltartotta a kezét, hogy megállítsa izgatott polgártársát.
-Először hadd tegyek fel három kérdést-mondta.
-Hmm, legyen-mondta a másik.
-Híreid olyasvalamire vonatkoznak, amelynek igazságáról személyesen is meggyőződtél?
-Nos, sajnos nem-felelte a hírhozó.-Mindenesetre megbízható forrásból származnak.
-Lássuk a következő kérdést-mondta Szókratész.-Olyasvalakiről szól-e a híred, akit személyesen ismersz?
-Nos, nem-rázta ismét a fejét a polgártárs.-Te azonban azt hiszem, ismered.
-Értem-dünnyögte Szókratész.-Hadd tegyem hát fel az utolsó kérdésemet. Jó vagy rossz hírt hozol?
-Mi tagadás, rosszat.
-Lássuk csak-foglalta össze a bölcs.-Olyan hírt készülsz tudtomra adni, amelynek igazságáról nem győződtél meg személyesen, olyasvalakiről szól, akit nem is láttál; és a tetejében még rossz is.
-Tényleg nem hangzik túl biztatóan.
-Azt hiszem, nem hallgatom meg-mondta Szókratész." (lásd Joe Vitale: Vonzásfaktor 82.old)
Neked merre járnak a gondolataid? Mire irányítod a figyelmed? Mert minden egyes új élményt magunk vonzzunk magunkhoz. :)
2009. február 16.
Táncolni
nagyon jó. Főleg jó partnerrel. Üzenem minden marosvásárhelyi polgárnak: a Jazzbe vasárnap este érdemes eljönni. Egy keringőre...
2009. február 10.
REMÉNYIK SÁNDOR: MINDEN JÓL VAN
Azt akarod, hogy kilépjek magamból. |
2009. február 9.
Nincs
jó vagy rossz tapasztalat, csak tapasztalat van, illetve annak a hiánya. Nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van, illetve annak a hiánya. Fejlődés vagy helyben topogás. Vagy élsz, vagy félsz.
Járt utat a járatlanért elhagytam. Hátranézek egy pillanatra. Köszönöm. A szilánkot is. Gazdagabb lettem tegnap is. Végigjárni az utat, ami önmagamhoz vezet-mindennél előbbrevalóbb és legszentebb feladatom. Továbbmegyek.
Járt utat a járatlanért elhagytam. Hátranézek egy pillanatra. Köszönöm. A szilánkot is. Gazdagabb lettem tegnap is. Végigjárni az utat, ami önmagamhoz vezet-mindennél előbbrevalóbb és legszentebb feladatom. Továbbmegyek.
2009. február 2.
Amikor
meghatódom egy mozdulaton, és színültig a szívem... Amikor a sok kevésnek bizonyul, és szédülök a táncban... Amikor elolvad a legfehérebb hó is, eszembe jutsz. Hol vagy? Mert azt nem tudom elképzelni, hogy nem vagy. Fürdetem a szemem, hogy felismerjelek. Kiüresítem a polcokat, hogy helyet készítsek Neked.
Amikor sok vagyok magamnak.
Amikor sok vagyok magamnak.
2009. január 18.
2009. január 17.
În istoria Econetului
de prima dată a avut loc în Cluj un seminar în limba română organizată de mine şi partenerii/prietenii mei. A fost o zi frumoasă. Iarăşi mi-am dat seamă că totul depinde de gândurile noastre.
"Gândurile noasre prezente sunt proiecţiile viitorului."
"Tot ceea ce gândim aztăzi se va reliza măine. Numai de noi depinde." Cum ar spune şi prietena mea Melinda...
Amiben az elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani. Én hiszem azt, hogy év végéig a román nyelvű képzésünknek köszönhetően, melyet havonta fogunk tartani, több mint 1oo fővel fog nőni a csapatunk. Köszönöm mindazoknak, akik bíztak/bíznak bennem, hisznek ennek a képzésnek a sikerében, az összefogás erejében. Dezvoltarea încrederii... Asta este unul din planurile mele de viitor.
2009. január 12.
még
Meddig tágíthatók a tudathatárok? Úgy, hogy közben tisztes polgári szerepednek is megfelelsz és megőrzöd önazonosságod (ha van ilyen)... a sok-sok arcod mögött. Hol kezdődik és végződik az emberi méltóság? És az őrület? Azt mondják, a fejlődés a jó kérdésekben rejlik. Remélem is, mert én mindennap belehalok egy kicsit. Talán nem hiába.
2009. január 7.
REM: Everybody Hurts
When the day is long and the night, the night is yours alone,
When you're sure you've had enough of this life, well hang on
Don't let yourself go, 'cause everybody cries and everybody hurts sometimes
Sometimes everything is wrong. Now it's time to sing along
When your day is night alone, (hold on, hold on)
If you feel like letting go, (hold on)
When you think you've had too much of this life, well hang on
'Cause everybody hurts. Take comfort in your friends
Everybody hurts. Don't throw your hand. Oh, no. Don't throw your hand
If you feel like you're alone, no, no, no, you are not alone
If you're on your own in this life, the days and nights are long,
When you think you've had too much of this life to hang on
Well, everybody hurts sometimes,
Everybody cries. And everybody hurts sometimes
And everybody hurts sometimes. So, hold on, hold on
Hold on, hold on, hold on, hold on, hold on, hold on
Everybody hurts. You are not alone
When you're sure you've had enough of this life, well hang on
Don't let yourself go, 'cause everybody cries and everybody hurts sometimes
Sometimes everything is wrong. Now it's time to sing along
When your day is night alone, (hold on, hold on)
If you feel like letting go, (hold on)
When you think you've had too much of this life, well hang on
'Cause everybody hurts. Take comfort in your friends
Everybody hurts. Don't throw your hand. Oh, no. Don't throw your hand
If you feel like you're alone, no, no, no, you are not alone
If you're on your own in this life, the days and nights are long,
When you think you've had too much of this life to hang on
Well, everybody hurts sometimes,
Everybody cries. And everybody hurts sometimes
And everybody hurts sometimes. So, hold on, hold on
Hold on, hold on, hold on, hold on, hold on, hold on
Everybody hurts. You are not alone
2009. január 2.
itt-hon otthon
szárnyaim nőttek és megnyílt az ég
a tenger ölelése erős
nagyon mennék
de játszom kissé még
itt
sárból aranyat
a tenger ölelése erős
nagyon mennék
de játszom kissé még
itt
sárból aranyat
2009. január 1.
azért vannak a jó barátok...
DALI BEA és a nyúl(am)Variety is the spice of life...
Beha, Kaszián István, Melinda és Júlia
BÍRÓ MELINDA: Ha nincsenek elérhetetlen álmaid, nem tudod megvalósítani az elérhetőket sem!
2008. december 30.
BOLDOG Új ÉVET!
Hogy mitől lehet boldog? Azt mondják, ha az énünk határain túljutunk... Minden vallás felismerte ezt az igazságot. Az ateizmust és válfajait kivéve, ami ugyszintén tekinthető vallásnak.
Az énünk határain túl... Hogyan? Lehetséges egyáltalán? Hiszem, hogy igen. Ima, meditáció, kontempláció... Vannak utak, járhatóak. Amit legfontosabbnak tartok, hogy őszintén, szívből élj, ne félj! A boldogsághoz nagy bátorságra van szükség. Elhagyni a biztonságot nyújtó, jó meleg börtöncellát... Akarod?
Jó tudni, hogy mit várunk el a 2oo9-es évtől, mert azt fogjuk kapni. Tudod, az igazi kérdés nem az, hogy miért nem érjük el a céljainkat, hanem az, hogy miért nem tűzzük ki azokat. Mert létezik bennünk egy automatikus célmegvalósító mechanizmus, ami rögtön működésbe lép, amint egy célra fókuszálunk. Ha egyszerre nem három különböző dolgot akarunk... Mégis embereknek csupán 3%-a tűz ki magának világos, konkrét, határidővel ellátott célokat. A többiek a véletlenre, a szerencsére, a férjre, a főnökre bizzák. Csodálkozol azon, hogy annyi frusztrált és elkeseredett ember van manapság? Én nem. Tiszteled-e magad annyira, hogy egy csendes órát szakíts a napodból arra, hogy elgondolkozz a céljaidon? Érdemesnek tartod-e magad arra, hogy azt a csodálatos életet éld, ami az álmaidban él? Én megcélozom a holdat. Még ha elhibázom is, a csillagok közt landolok...
Van egy út, amit szolgálatnak hívunk. Ez volt a Jézus útja. Számomra is Út. Adni és adni. Jó szót, simogatást, egy falat kenyeret. Amim van. Önmagam. Túl az elme határain... Igazi Cél és Boldogság.
Az énünk határain túl... Hogyan? Lehetséges egyáltalán? Hiszem, hogy igen. Ima, meditáció, kontempláció... Vannak utak, járhatóak. Amit legfontosabbnak tartok, hogy őszintén, szívből élj, ne félj! A boldogsághoz nagy bátorságra van szükség. Elhagyni a biztonságot nyújtó, jó meleg börtöncellát... Akarod?
Jó tudni, hogy mit várunk el a 2oo9-es évtől, mert azt fogjuk kapni. Tudod, az igazi kérdés nem az, hogy miért nem érjük el a céljainkat, hanem az, hogy miért nem tűzzük ki azokat. Mert létezik bennünk egy automatikus célmegvalósító mechanizmus, ami rögtön működésbe lép, amint egy célra fókuszálunk. Ha egyszerre nem három különböző dolgot akarunk... Mégis embereknek csupán 3%-a tűz ki magának világos, konkrét, határidővel ellátott célokat. A többiek a véletlenre, a szerencsére, a férjre, a főnökre bizzák. Csodálkozol azon, hogy annyi frusztrált és elkeseredett ember van manapság? Én nem. Tiszteled-e magad annyira, hogy egy csendes órát szakíts a napodból arra, hogy elgondolkozz a céljaidon? Érdemesnek tartod-e magad arra, hogy azt a csodálatos életet éld, ami az álmaidban él? Én megcélozom a holdat. Még ha elhibázom is, a csillagok közt landolok...
Van egy út, amit szolgálatnak hívunk. Ez volt a Jézus útja. Számomra is Út. Adni és adni. Jó szót, simogatást, egy falat kenyeret. Amim van. Önmagam. Túl az elme határain... Igazi Cél és Boldogság.
2008. december 29.
karácsony
Nagyon szép karácsonyokat éltem meg. Főleg gyerekként. Erre a szüleim mindig nagyon odafigyeltek, és ezért hálás vagyok.
Mégsem vártam ezt a karácsonyt. Már régóta nem várom az ünnepeket. Valahogy az egyszerű, békés és vidám hétköznapokat jobban szeretem. Oka van. A tapasztalatom és megfigyelésem az, hogy karácsonykor kibújik a szög a zsákból, valahogy felszínre kerülnek ki nem mondott, fel nem vállalt kérdések, gondok, nehézségek. Volt egy időszak a mi családunk életében is, amikor karácsonykor megnőtt a feszültség, az ingerültség, több volt a könnycsepp. Vagy csak többnek tűnt, mert mást vártam tőle. Amúgy statisztika bizonyítja, hogy karácsony után több a válás. Igen, mert ilyenkor a házastársak kénytelenek együtt lenni... És karácsonykor jobban fáj az, ami egész évben fáj. Ilyenkor a legérzékenyebb pontunkon válunk nagyon sérülékennyé. Ez a Család. Legalábbis az én esetemben.
Annak nagyon örülök, hogy egy karácsonyban sem mulasztottuk el azt, hogy körbeálljuk a karácsonyfát és énekeljünk szép egyházi vagy más énekeket. Néha kisírt szemmel. És én mindig megtapasztaltam valami Csodát, ami megszületett köztünk, bennünk. Nagyon szeretem és büszke vagyok a családomra. Úgy érzem, sikeresen átmentünk egy pár nehéz vizsgán.
Ez a karácsony különleges volt. Nagyon jó volt otthon lenni a szüleimmel és testvéreimmel. És közben a barátaimmal is lenni, akik velünk töltöttek pár napot Disznajón.
Már rég nem buliztam, aludtam és ettem ennyit... A templomban is voltam, meg énekeltem a disznajói kórusban. A legjobbak a közös beszélgetések voltak a családtagjaimmal és a barátaimmal. Sok jó érzés és felismerés. Összetartozás és szeretet. Köszönöm!
Mégsem vártam ezt a karácsonyt. Már régóta nem várom az ünnepeket. Valahogy az egyszerű, békés és vidám hétköznapokat jobban szeretem. Oka van. A tapasztalatom és megfigyelésem az, hogy karácsonykor kibújik a szög a zsákból, valahogy felszínre kerülnek ki nem mondott, fel nem vállalt kérdések, gondok, nehézségek. Volt egy időszak a mi családunk életében is, amikor karácsonykor megnőtt a feszültség, az ingerültség, több volt a könnycsepp. Vagy csak többnek tűnt, mert mást vártam tőle. Amúgy statisztika bizonyítja, hogy karácsony után több a válás. Igen, mert ilyenkor a házastársak kénytelenek együtt lenni... És karácsonykor jobban fáj az, ami egész évben fáj. Ilyenkor a legérzékenyebb pontunkon válunk nagyon sérülékennyé. Ez a Család. Legalábbis az én esetemben.
Annak nagyon örülök, hogy egy karácsonyban sem mulasztottuk el azt, hogy körbeálljuk a karácsonyfát és énekeljünk szép egyházi vagy más énekeket. Néha kisírt szemmel. És én mindig megtapasztaltam valami Csodát, ami megszületett köztünk, bennünk. Nagyon szeretem és büszke vagyok a családomra. Úgy érzem, sikeresen átmentünk egy pár nehéz vizsgán.
Ez a karácsony különleges volt. Nagyon jó volt otthon lenni a szüleimmel és testvéreimmel. És közben a barátaimmal is lenni, akik velünk töltöttek pár napot Disznajón.
2008. december 15.
indulok
Most éppen ismét Budapestre. Még nem tudom, hogy kikkel, mikor, hol és hogyan fogok találkozni, s nem is akarom ezt betervezni. Olyan jó az, amikor csak elindulok, és még nem tudom pontosan, hogy hova érkezem, mi vagy ki vár rám. Persze van egy pár leszögezett program, ahova megyek. De ha nagyon őszinte vagyok, nem azért megyek. Csak valami sejtésem, előérzetem van, hogy most érdemes elindulni. Van valami, ami közben elindul felém. Amúgy Budapest és Budaörs (ahol a kedves barátaim és Ökonet vezetőim: Kosiba Ili és István laknak) mindig jó érzéseket ad nekem. Ők várnak rám. Hajnali 3-kor a Népligetnél. Ez nagyon kedves Tőlük. Köszönöm!
Valami még vár rám...
Valami még vár rám...
2008. december 9.
Levél Magamnak
Kedves Júlia!
Levelet írok Neked, mert így egyszerűbb. Szeretnék értelmesen elbeszélgetni Veled, de Te mindig máshol vagy. Rohanok Utánad, de Te meg sem állsz. Kérlek, ne haragudj! Nem akarlak bántani. De állítólag Te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.
Tudom, hogy jót akarsz. De mindig akarsz valamit. A tegnap kedvetlen voltál, mert "csak úgy" eltelt a nap. Miért ne telhetne el "csak úgy" egy nap vagy több nap? Néha azt gyanítom, hogy Te nem is akarsz találkozni velem. Mert másnak adod az időd. Fontosabbnál fontosabb dolgokkal foglalkozol, tudom. És mindig mindent meg lehet magyarázni, ezt mindketten tudjuk.
Észrevetted-e, hogy már Advent van? Itt a Karácsony, és ismét vége egy évnek...
Szeretném, ha tudnád, hogy büszke vagyok Rád. És nagyon szeretnék együtt örülni Veled. És felnyitni a szemed, hogy lásd meg, hogy van miért! Nézz csak körül... Értéket teremtettél. Emberek szívében elsősorban. Hidd el!
Mi lenne, ha egyszerűen csak örülnél? Van okod arra, hogy elégedetlen légy? Ja, hogy nem mindig minden úgy van, ahogy Te akarod... Nyugodj bele. És vedd észre a fától az erdőt!
Én támogatlak mindenben, tudod. Ha már annyira akarod, nyerd meg ezt a versenyt. Meg tudod csinálni! És én nem akarom elvenni a játékszered. De ne feledd, hogy nekem nem a jutalom kell, nekem Te kellesz! Semmi más. Érted?
Tudom, hogy boldog vagy. Mindig ezt mondod. Mégis kérlek nagyon, hogy figyelj egy kicsivel jobban rám. Mert boldogabb is lehetnél. Én tudom.
Puszi és ölelés, Júlia
2008. december 3.
az ezotéria margójára
Nem vagyok beavatott, és az információim hiányosak, mégis a kérdéshez nyúlok. Nem olyan szándékkal, hogy megmondjam a tutit, ilyenből van úgyis elég. Csak figyelek és érzek... Amúgy az információ nem egyenlő a tudással. Egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmem. És mennyire igaz! Az átlagembernek rengeteg az információja, csak mindez nem viszi önmagához közelebb. A Mester sokkal kevesebbet tud, mint bárki más, de a Valóságot tudja, és a jelen pillanattal mindig összhangban van és cselekszik....
Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Én beleharaptam pár gyümölcsbe... És gyanús nekem az ezoterikus tanítás, a tanítók is... Hány olyan ember él ma a földön, aki ismeri önmagát, a másikat, az univerzum működési elvét?! Hiteles? Akkor miért és mit tanít? Persze, tanítani kell... Az sem baj, ha valaki azt hiszi, hogy megtalálta az Igazságot, és azt mindenkivel meg kell osztania. Mégis mindig mindenki a saját táncát járja... És ez így jó.
Mi ezzel nekem a gondom? Semmi. Csak észrevettem, hogy az útjelző táblára való mutogatás nem egyenlő az úton való járással. Hogy aki nem érti az életet, az elkezdi tanítani. Hogy nagyapám talán közelebb áll a Tudáshoz, mint egy elismert ezoterikus tanító. Persze mindennek megvan a maga helye és szerepe.
Nem bántom az ezotériát. De amit látok az ál-ezotéria. Veszélyes terület. Minden belefér: bűn tagadása, egoizmus, önmegváltás.
Van recept arra, hogy hogyan éljünk?
Én megbeszéltem magammal egy pár apróságot. Pl. hogy mától következetesen lefekszem 23 órakor és felkelek 6-kor. Már elcsúsztam, de mentem, ami menthető. Amúgy csábít is az álom világa...
Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Én beleharaptam pár gyümölcsbe... És gyanús nekem az ezoterikus tanítás, a tanítók is... Hány olyan ember él ma a földön, aki ismeri önmagát, a másikat, az univerzum működési elvét?! Hiteles? Akkor miért és mit tanít? Persze, tanítani kell... Az sem baj, ha valaki azt hiszi, hogy megtalálta az Igazságot, és azt mindenkivel meg kell osztania. Mégis mindig mindenki a saját táncát járja... És ez így jó.
Mi ezzel nekem a gondom? Semmi. Csak észrevettem, hogy az útjelző táblára való mutogatás nem egyenlő az úton való járással. Hogy aki nem érti az életet, az elkezdi tanítani. Hogy nagyapám talán közelebb áll a Tudáshoz, mint egy elismert ezoterikus tanító. Persze mindennek megvan a maga helye és szerepe.
Nem bántom az ezotériát. De amit látok az ál-ezotéria. Veszélyes terület. Minden belefér: bűn tagadása, egoizmus, önmegváltás.
Van recept arra, hogy hogyan éljünk?
Én megbeszéltem magammal egy pár apróságot. Pl. hogy mától következetesen lefekszem 23 órakor és felkelek 6-kor. Már elcsúsztam, de mentem, ami menthető. Amúgy csábít is az álom világa...
jelöltkutatás
Talán tudod, hogy üzlet- vagy helyesebben fogalmazva életépítéssel foglalkozom (lásd Az én Ökonetem c. bejegyzést). A cégünk felkínált egy jutalomutat azoknak az üzlettársaknak, akik január végéig 45 olyan személyt találnak, akik élni kívánnak a cégünk nyújtotta lehetőségekkel. A jutalomút egy all inclusive földközi tengeri nyaralás lesz. Miért mondom el Neked? Mert nagyon meg akarom nyerni ezt az utat. Már találtam 5 személyt, így csak 4o-re van szükségem. Ha ismersz Valakit, akinek jól jönne egy kis extra jövedelem, aki szeret utazni, aki nem fél a változásoktól és megoldásokban gondolkodik, kérlek írj nekem egy e-mailt a zs_julia@yahoo.com címre. Segítesz ezzel nekem. És Másnak is. :) Köszönöm szépen!
2008. november 27.
ébredés
-Aludj velem!-kérte a Férfi.
-Nem. Nem. -úgy tűnt, a Lány tudja, hogy mit akar.-Nem kell tőlem tartanod. Hozzád sem érek. Különben neked is jól jöhet egy kis férfi energia.
Persze, gondolta a Lány. Nincs abban semmi, ha egymás mellett alszunk. Amúgy én szabom meg a játékszabályokat.
Ne hazudj magadnak!-villant a tudatába, de gyorsan elnyomta a gondolatot.
A Férfi okos volt. Értette az életet, a teremtés titkait, a női lelket is, talán.
Az álom közös volt. A párna is.
_
2008. november 21.
verseny
Versenyben vagyok az idővel. Vagy inkább önmagammal. Telezsúfolom, gyorsan fogyasztom a perceket. Sokszor hihetetlen, hogy egy napba mennyi minden belefér. Hány színtér, arc, érzés... És mégis mennyi mindenre nem marad idő.
Élesre állítottam a fókuszom, így elmosódik a háttérkép. Bár nagyon szép. Meggyőződésem, hogy lemondás és áldozathozatalra való készség nélkül nem lehet kiemelkedő és tartós sikert elérni életünk semmilyen területén. A kérdés csupán annyi, hogy kinek mennyit érnek meg az álmai.
Ma legszívesebben egész nap aludtam vagy olvastam volna. Egyelőre nem teszem. Bár talán már tehetném. Szeretem megnyerni azt a versenyt, amit magamnak írok ki. De a cégünk utazási versenyét is! :)
Élesre állítottam a fókuszom, így elmosódik a háttérkép. Bár nagyon szép. Meggyőződésem, hogy lemondás és áldozathozatalra való készség nélkül nem lehet kiemelkedő és tartós sikert elérni életünk semmilyen területén. A kérdés csupán annyi, hogy kinek mennyit érnek meg az álmai.
Ma legszívesebben egész nap aludtam vagy olvastam volna. Egyelőre nem teszem. Bár talán már tehetném. Szeretem megnyerni azt a versenyt, amit magamnak írok ki. De a cégünk utazási versenyét is! :)
2008. október 7.
Nonotól érkezett hozzám...
"L A S S Ú Tánc
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid
A zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid..
A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan .. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielött a dal elillan."
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid
A zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid..
A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan .. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielött a dal elillan."
2008. október 6.
Szép az élet...
Minden nap annyi boldogság... és felismerés. Mindig jó helyen és jó időben vagyunk, legyen nyitva a szemünk! És mindig annak örüljünk, ami éppen van. Na és persze építsük le börtönfalainkat, engedjük el ragaszkodásaink tárgyát. Számomra az Utazás a lényeg. És a Találkozások. A Szabadság. S természetesen a Szerelem. De nem az a fajta, ami csupán egy férfi személyére korlátozódik illetve konzerválódik, hanem ami minden pillanatban minden létezőben él és lüktet. A legnagyobb hatalom a földön. Számomra élni csak Szerelemből érdemes.2008. szeptember 29.
Hazajöttem
az egyiptomi nyaralásból. Csodálatos élmény volt. Hamarosan bővebben...
Is so much beauty on the world... Gyerekkoromban nagy gyűjtögető voltam. Mindenem volt: csokis papír-, bélyeg-, régi pénz-, szárított virág-, falevél-, levél stb. gyűjteményem. Volt emlékverses és dalos füzetem, naplóm, rengeteg emléktárgyam, csecsebecsém. Mindennek kijelölt helye volt, és tökéletes rendet tartottam magam körül. Igazi perfekcionista voltam. Gyűjtögettem a kincseket kívül- belül, és hittem, hogy az enyémek, hogy meg tudom tartani, átmenekíteni őket annak, aki leszek. A falevelet, az érzést, a gondolatot, a pillanatok varázsát. Törekedtem arra, hogy rendszerbe foglaljam, átlássam, irányítsam, ellenőrzésem alatt tartsam azt, amit az életemnek hittem. Érted, érzed, hogy miről beszélek?
Egyszer iskolába menés közben kiesett a számból az utolsó darab a Can-can csokimból. Borzasztóan rosszul esett, és nagyon ideges lettem. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az életben mindent elveszíthetünk, ezért nem érdemes nagyon ragaszkodni dolgokhoz. Aztán az igazi lecke az első szerelmemtől való elszakadás volt. Egyszerűen nem értettem, hogy hogy lehetséges az, hogy valaki az életem része, annyira természetes és nélkülözhetetlen a jelenléte, mint a lélegzetvétel, aztán egyszerre csak nincs! Egy idő után meg leginkább az fájt, hogy már nem is fájt. Hogy kimúlt belőlem. Ekkor kezdtem megbarátkozni az elmúlás és a halál gondolatával. Kezdtem figyelni a sok ezer halált. Leginkább bennem. Tudatosult, hogy minden, aminek kezdete van, van egy vége is. Hogy az élet a halálból építkezik_ És mindez SZÉP.
Ma inkább szemlélődő vagyok. És jól érzem magam az élet hullámaiban. Nem gyűjtöm a vízcseppeket, nem is számolom. Csatornát sem ások. Hagyom megtörténni a csodát. Minden nap. Tudom, hogy a víz tart fenn engem, nem én őt. De ha nem állok ellen, ha nem kapálózom össze-vissza, kivisz a partra. Természetesen, használom a karjaim... De a vízben a legjobb. És nem sajnálom az elhagyott partokat, a felépített várakat, az elásott kincseket. Sem a könnycseppeket s faleveleket. Az Élet zúg és feltör, csilingel és bilincsel, tovaincsel. Tisztít, tanít, nemesít.
A hozzám érkező madarat nem őrzöm és csodálom, inkább kérem, hogy tanítson repülni...
2008. szeptember 11.
A szerelem
gyerekkorom óta életem központi kérdése. :) Képzeld, ma a legelső szerelmemmel értelmeztük, magyaráztuk, firtattuk a szerelmet. Érdekes érzés... Ma nagyon keresek egy kis választ. Egy pár fiút felhívtam, akiket szerettem, vagy azt hittem... Akik megérintették a lelkem. Volt olyan is, akinek nem találtam a számát. Nem konkrét kérdéssel hívtam őket, hanem csak úgy. Egy érzésért, hangulatért, sejtésért, ami válasz lehet a jelenlegi döntéshelyzetemben. Bár tudom, hogy a válasz mindig bennem van. De jó, ha vannak tükrök körülöttem. Zömében intelligens pasasaim voltak, ma is használható tükrök. Tulajdonképpen büszke is lehetek rájuk. Ez most jutott eszembe életemben először. :) Az egyik kedves jóbarátom, megértve a helyzetem lélektani jelentőségét, rögtön meglátogatott, és döntésemhez új támpontokat adott. Köszi!
Vele lenni vagy nem vele lenni... Ez itt a kérdés! A se vele, sem nélküle típusú szöveg nem igazán jön be. De a nem mellette még nem jelenti azt, hogy ellene... Olyan szépen hangzik, hogy ÉLJ A MÁNAK, és tényleg ez a lényeg. De nincs ebben a kijelentésben egy kis felelőtlenség? Érdemes elindulni valakivel egy úton, ha sejteni lehet az elején, hogy más-más vonatra szállunk fel a végén? Bár kellemes az utazás. A saját bőrőmön érzem a fogyasztói mentalitás és egyben a nem jól értelmezett szabadság melléktermékét: az elköteleződés nehézségét. Baj ez? Nem tudom. 18 évesen még tudtam, hogy hogyan kell élni... Ma már inkább csak élek. Ehhez is bátorság kell.
A döntéseket viszont nem lehet megúszni.Vele lenni vagy nem vele lenni... Ez itt a kérdés! A se vele, sem nélküle típusú szöveg nem igazán jön be. De a nem mellette még nem jelenti azt, hogy ellene... Olyan szépen hangzik, hogy ÉLJ A MÁNAK, és tényleg ez a lényeg. De nincs ebben a kijelentésben egy kis felelőtlenség? Érdemes elindulni valakivel egy úton, ha sejteni lehet az elején, hogy más-más vonatra szállunk fel a végén? Bár kellemes az utazás. A saját bőrőmön érzem a fogyasztói mentalitás és egyben a nem jól értelmezett szabadság melléktermékét: az elköteleződés nehézségét. Baj ez? Nem tudom. 18 évesen még tudtam, hogy hogyan kell élni... Ma már inkább csak élek. Ehhez is bátorság kell.
2008. szeptember 7.
autóban
autóban ülök
megérkezem-e időre?
általában utolsó percben indulok
várnak rám
csak az életem ne késsem le_
úton lenni a legjobb
a köztes állopotokat szeretem
minden állomás ideiglenes
mégis folyton készülök a
megérkezésekre
számítanak rám
a holnapi nap nagy kihívás
de
megérkezem-e a mába?
a zene jó
igazán jó
az elsuhanó házak
percek
az őszi érzés
az autóban
(2oo8. szept. 5. 16, 39h)
megérkezem-e időre?
általában utolsó percben indulok
várnak rám
csak az életem ne késsem le_
úton lenni a legjobb
a köztes állopotokat szeretem
minden állomás ideiglenes
mégis folyton készülök a
megérkezésekre
számítanak rám
a holnapi nap nagy kihívás
de
megérkezem-e a mába?
a zene jó
igazán jó
az elsuhanó házak
percek
az őszi érzés
az autóban
(2oo8. szept. 5. 16, 39h)
2008. szeptember 2.
Szavakkal
játszani szeretek. Beszélni, beszélni... ez a lételemen. Ebből élek. :) De hallgatni talán még jobb. Néha fölöslegessé válnak a szavak, sőt zavaró, torzító tényezőként jelennek meg... Mondanivalóm mindig van. De miért kell bárkinek bármit is mondani? Főleg, ha nem kéri. Valami értelmet mégis tulajdonítok ennek a blognak, ezért írom. Igazándiból nem tudom, hogy miért. Talán mert megosztva a gondolataimat, nagyobb egységélményt élhetek át? Mindig nagy volt bennem az önkifejezés vágya. Most mégis be-fejezem a ki-fejezést, illetve más formáját választom.
2008. augusztus 25.
Phoenix madarak Kolozsváron, az előző bejegyzésben említettek mellett
Eszes Andrea, 4. szintű üzlettárs
Pöllnitz Márta, 3. szintű üzlettársSzuper csapatom van! Hamarosan a Vásárhely és Környékén tevékenykedő üzlettársaimat is bemutatom...
2008. augusztus 17.
Kolozsvári Ökonet képzésünk
Fantasztikus nap volt! Számomra nagy ünnep. Köszönet érte vezetőimnek, üzlettársaimnak, barátaimnak, vendégeinknek. Feltettem egy pár képet Rólunk.
Kosiba Ili mentorom
Deák Margit elérte az 5. szintet
Deák Sándor elérte a 2. szintet
Csatlós Csilla
Péter Ági és Péter Csaba voltak a vendégelőadóink.
A Phoenix csapat egy része
Kosiba Ili mentoromMiklós testvérem
Deák Margit elérte az 5. szintet 
Deák Sándor elérte a 2. szintet
Csatlós Csilla
Aierizer Andrea
Gál Anna
Péter Ági és Péter Csaba voltak a vendégelőadóink.
Csilla testvéremmel éneklésre készülünk. Kissé elérzékenyültem.
Mondanivaló mindig van. :)
Rég várt pillanat... Hálózatvezetői szintemért kaptam egy aranykitűzőt és egy egyiptomi nyaralást.
Kosiba István vezetőmmel
A Phoenix csapat egy része
Együtt örülni jó.
A képzésünk vége fele.
Nono barátnőm virággal ajándékozott meg.
A nevetés jó egészégi állapotot eredményez.
2008. augusztus 15.
A szívem
játszik velem. És mindig ő győz. Nem tudok vele zöld ágra vergődni. Az eszem talán már döntött, de a szívem kiabál: NEM! NEM! Menj tovább! Pedig rég tudom, hogy semmi sem tökéletes. Férfiban főleg. Én magam meg sem közelítem a tökéletesség fogalmat. És mégis, mégis... Pedig annyira meg akartam érkezni... A küszöbnél megtorpanok... Bent meleg van, de nem látom a csillagokat. Kint fázom, de tiszta a levegő, és nincsenek falak. És nincs két életem.
http://www.youtube.com/watch?v=3rAjhi-XunM&feature=related
2008. augusztus 13.
Az én Ökonetem
A napokban eszembe jutott egy régi kép. Kislány voltam. Nagyanyám a szomszédasszonyokkal osztotta, hogy milyen nehéz az élet. Én nem értettem, és kérdeztem is, hogy miért nehéz, mert én úgy látom, hogy az élet szép. Erre nagyanyám azt mondta, hogy majd meglátom, amikor felnőtt leszek. Erre nem mondtam semmit, de világosan emlékszem, hogy azt gondoltam és nagyon erősen hittem, hogy az én életem mindig szép lesz.
Aztán persze jöttek pofonok is, de valahogy soha nem tudtam elfogadni, hogy "ilyen az élet". Az én életem olyan, amilyennek megálmodom és megcselekszem. Ebben hiszek.
Miért az Ökonet? Mert albérlet helyett szeretnék a saját lakásomban lakni, stoppolás helyett a saját autómmal közlekedni, a nagyvilágot nem csak képekről csodálni... Mert szeretem a szabadságot, s nem tetszik, ha más dönti el helyettem, hogy mennyit ér az én tudásom, időm... Mert tökéletesen azonosulni tudok az Ökonet cég filozófiájával, ami az egészségvédelem, környezetvédelem, energia-megtakarítás, a tudatosabb élet... Mert nagyon tetszik, hogy nekem abból van pénzem, hogy embereknek segítek a saját álmaik valóra váltásában... Mert jó társaságban vagyok, ahol szeretnek, és tudok fejlődni szellemi, lelki, anyagi vonatkozásban egyaránt... Az Ökonetben van perspektívám arra, hogy megvalósítsam az álmaim.
Mi az Ökonet? Hagyományos multi level marketing (több szintű értékesítés) rendszerben működő magyar cég a fent említett filozófiával és ennek megfelelő termékpalettával.
Mi kell ahhoz, hogy valaki elindítsa és sikerre vigye az Ökonet vállalkozását? Egy döntés, jól meghatározott célok, egy kis alázat, sok-sok szeretet, kitartás, megfelelő önértékelés. Olyan emberi értékek, tulajdonságok, melyek tudatosan fejleszthetőek. A többi megtanulható...
Miért írok az Ökonetről? Mert ez az életformám. Jól esik írni Róla. A legtöbb időmet, energiámat napi szinten erre a tevékenységre fordítom. Mert keresem azokat az embereket, akik változtatni szeretnének az életükön, de még nem tudják, hogy hogyan. Mert úgy gondolom, hogy ma Erdélyben nagy szükség van az Ökonet által képviselt tudásra, lehetőségre és életstratégiára.
A legtöbb ember nincs megelégedve az életével, de ahelyett, hogy megoldásokban gondolkodna, inkább másokat hibáztat, és beletörődik abba, hogy "ilyen az élet". Az igazság az, hogy a saját életünk milyenségének a felelősei kizárólag mi magunk vagyunk. Ha mást akarunk, mást kell tennünk. "Jobb ma meggyújtani egy gyertyát, mint szidni a sötétséget." Ghandi
Aztán persze jöttek pofonok is, de valahogy soha nem tudtam elfogadni, hogy "ilyen az élet". Az én életem olyan, amilyennek megálmodom és megcselekszem. Ebben hiszek.
Miért az Ökonet? Mert albérlet helyett szeretnék a saját lakásomban lakni, stoppolás helyett a saját autómmal közlekedni, a nagyvilágot nem csak képekről csodálni... Mert szeretem a szabadságot, s nem tetszik, ha más dönti el helyettem, hogy mennyit ér az én tudásom, időm... Mert tökéletesen azonosulni tudok az Ökonet cég filozófiájával, ami az egészségvédelem, környezetvédelem, energia-megtakarítás, a tudatosabb élet... Mert nagyon tetszik, hogy nekem abból van pénzem, hogy embereknek segítek a saját álmaik valóra váltásában... Mert jó társaságban vagyok, ahol szeretnek, és tudok fejlődni szellemi, lelki, anyagi vonatkozásban egyaránt... Az Ökonetben van perspektívám arra, hogy megvalósítsam az álmaim.
Mi az Ökonet? Hagyományos multi level marketing (több szintű értékesítés) rendszerben működő magyar cég a fent említett filozófiával és ennek megfelelő termékpalettával.
Mi kell ahhoz, hogy valaki elindítsa és sikerre vigye az Ökonet vállalkozását? Egy döntés, jól meghatározott célok, egy kis alázat, sok-sok szeretet, kitartás, megfelelő önértékelés. Olyan emberi értékek, tulajdonságok, melyek tudatosan fejleszthetőek. A többi megtanulható...
Miért írok az Ökonetről? Mert ez az életformám. Jól esik írni Róla. A legtöbb időmet, energiámat napi szinten erre a tevékenységre fordítom. Mert keresem azokat az embereket, akik változtatni szeretnének az életükön, de még nem tudják, hogy hogyan. Mert úgy gondolom, hogy ma Erdélyben nagy szükség van az Ökonet által képviselt tudásra, lehetőségre és életstratégiára.
A legtöbb ember nincs megelégedve az életével, de ahelyett, hogy megoldásokban gondolkodna, inkább másokat hibáztat, és beletörődik abba, hogy "ilyen az élet". Az igazság az, hogy a saját életünk milyenségének a felelősei kizárólag mi magunk vagyunk. Ha mást akarunk, mást kell tennünk. "Jobb ma meggyújtani egy gyertyát, mint szidni a sötétséget." Ghandi
2008. augusztus 11.
Bakai Andreának
keresem a Rád illő szavakat
egyre kibicsaklanak
a lelakatolt fogalmak
az osztálytermekből ki-be libbensz
erős a hangod
simogató a kezed
határozott a tekinteted
mondandód a szív mérlegére teszed
magad körül fényt és rendet teremtesz
maradsz nekem mérce
etalon
a jó tanár prototípusa
valami megfogalmazhatatlan
alapigazság
amire érdemes ráérezni
s elindulni megkeresni_
egyre kibicsaklanak
a lelakatolt fogalmak
az osztálytermekből ki-be libbensz
erős a hangod
simogató a kezed
határozott a tekinteted
mondandód a szív mérlegére teszed
magad körül fényt és rendet teremtesz
maradsz nekem mérce
etalon
a jó tanár prototípusa
valami megfogalmazhatatlan
alapigazság
amire érdemes ráérezni
s elindulni megkeresni_
2008. augusztus 7.
Úszni
nagyon szeretek. Leginkább este, amikor már a csillagok is fent vannak. Otthon, Disznajón, a házunk előtt folyik a Maros. Gyerekként sokszor az egész napomat ott töltöttem. Lételememmé vált. Az egyik szép emlékem az, amikor egy kemény aratásos nap után éjfélkor édesapámmal a vízből néztük a csillagokat és beszéltük az élet dolgait. Mélység és magasság, víz és csillagok. Két állapot, ami inspirál. A víz kék, az égbolt is az. Gyerekkoromban egyértelműen a kék szín volt a kedvencem. És a kék az elvágyódás színe... Érdekes, ahogy most eszembe jutnak, összefüggeni látszanak ezek a dolgok. Tulajdonképpen azt akartam elmondani Nektek, hogy ma úsztam a Marosban (a Sör Patika környékén), néztem a csillagokat. Szép volt.
2008. július 28.
.12)
.11)
.11)
.12)
.12)
.12)
.12)
.12)
.12)
2008. július 25.
önismeret
A boldogsághoz vezető legrövidebb út az önismeret.
A mai napom nagy részben erről szólt. Egész nap itthon voltam, sokat olvastam, és hallgattam a saját gondolataimat. Először azt akartam írni, hogy hallgattam a csendet. Szebben hangzik, de nem valós állítás, mert a külső csend beálltával felerősödnek a belső hangok. Próbáld ki, ha eddig nem tetted. Vezető tréningeken is tanítják a napi csendes óra hasznát, amikor az ember csak befele figyel. Ilyenkor születnek meg a legkreatívabb gondolataink. Érdemes alkalmazni. Érdekes tapasztalat. Előjönnek régi képek, nevek, arcok, érzések... Ilyenkor fontos, hogy ne cenzúrázd magad, ne állítsd meg a folyamatot. Önmagad pszichoterapeutája lehetsz... Önismeretre leginkább a megélt konfliktusok, krízisek tanítanak. Mindannyiunk életében jelen vannak, sokszor nagyon mélyen a tudattalanban. Ha előjönnek, ez azt jelenti, hogy volt valami abban a bizonyos helyzetben, kapcsolatban, ami megoldatlan, amivel nem néztél szembe, ezért nem tudod elengedni, ezért jön elő meditáció során, álomban stb. Mi az? Ha újraéled, megérted önmagad, felszabadulsz...
A negatív érzelmek gátolnak meg abban, hogy képességeinket kibontakoztassuk, hogy azt az életet éljük, amit megálmodtunk magunknak. Képzelj el egy autót, aminek le van nyomva a fékje. Hiába nyomod a pedált, nem jutsz előre, esetleg forogsz körbe-körbe. A harag, gyűlölet, neheztelés függetlenül attól, hogy önmagad, a szomszéd vagy bárki fele irányul, a te energiáidat emészti. Ezért a megbocsátás maximálisan önös érdek és a lelki egészségünk egyik legfontosabb kritériuma. ... Ajánlom figyelmedbe Villás Béla Bűn című cd-jét. A verseit is. Augusztusban Udvarhelyen lesz előadása. :)
"Aki lelki békéjét mindig egy másik személyhez kötött boldogság megélésével köti össze, az gyakran fog csalódni. Mert minden dolog elérésekor-amitől azt hisszük, hogy boldogak leszünk-ráébredünk, hogy a boldogság valahol máshol van. A boldogságot belül kell keresni." (Jakab István: A Teremtés Titkai)
A mai napom nagy részben erről szólt. Egész nap itthon voltam, sokat olvastam, és hallgattam a saját gondolataimat. Először azt akartam írni, hogy hallgattam a csendet. Szebben hangzik, de nem valós állítás, mert a külső csend beálltával felerősödnek a belső hangok. Próbáld ki, ha eddig nem tetted. Vezető tréningeken is tanítják a napi csendes óra hasznát, amikor az ember csak befele figyel. Ilyenkor születnek meg a legkreatívabb gondolataink. Érdemes alkalmazni. Érdekes tapasztalat. Előjönnek régi képek, nevek, arcok, érzések... Ilyenkor fontos, hogy ne cenzúrázd magad, ne állítsd meg a folyamatot. Önmagad pszichoterapeutája lehetsz... Önismeretre leginkább a megélt konfliktusok, krízisek tanítanak. Mindannyiunk életében jelen vannak, sokszor nagyon mélyen a tudattalanban. Ha előjönnek, ez azt jelenti, hogy volt valami abban a bizonyos helyzetben, kapcsolatban, ami megoldatlan, amivel nem néztél szembe, ezért nem tudod elengedni, ezért jön elő meditáció során, álomban stb. Mi az? Ha újraéled, megérted önmagad, felszabadulsz...
A negatív érzelmek gátolnak meg abban, hogy képességeinket kibontakoztassuk, hogy azt az életet éljük, amit megálmodtunk magunknak. Képzelj el egy autót, aminek le van nyomva a fékje. Hiába nyomod a pedált, nem jutsz előre, esetleg forogsz körbe-körbe. A harag, gyűlölet, neheztelés függetlenül attól, hogy önmagad, a szomszéd vagy bárki fele irányul, a te energiáidat emészti. Ezért a megbocsátás maximálisan önös érdek és a lelki egészségünk egyik legfontosabb kritériuma. ... Ajánlom figyelmedbe Villás Béla Bűn című cd-jét. A verseit is. Augusztusban Udvarhelyen lesz előadása. :)
"Aki lelki békéjét mindig egy másik személyhez kötött boldogság megélésével köti össze, az gyakran fog csalódni. Mert minden dolog elérésekor-amitől azt hisszük, hogy boldogak leszünk-ráébredünk, hogy a boldogság valahol máshol van. A boldogságot belül kell keresni." (Jakab István: A Teremtés Titkai)
2008. július 23.
férfiak
Figyelem a férfiakat. Újabban nagyobb távolságból. Félnek. Nyuszik. Sokan nagyon jól leplezik. Nem mutatják meg az arcukat. Adnak, csak magukat nem. Az a baj, hogy a félelem félelmet generál. Nézd meg a kapcsolatokat...
Kedves férfi barátom, ne sértődj meg. Mindenhol nyuszi szag van. :) Én is felismertem, hogy igazán egy férfinak sem adtam oda magam. Direkt írom így, értsd jól. Mert féltem. Érdekes játszma. Mindenki veszít. Mégis ezt játszuk. A nyereség is benne van, mert előbb-utóbb megtanuljuk az odaadást. Magasabb minőség, az egyedüli esély egy igazi kapcsolatra.
Mi dolgunk a világon? Önmagunkat megtalálni, másoknak adni, odaadni. Erre mondja Jézus, hogy aki elveszíti az ő életét, megtalálja azt... Gondolom, az ego elveszítésére gondolt. Emberek, térjetek észhez: veszítsétek el az eszeteket!-mondta valaki.
Kedves férfi barátom, ne sértődj meg. Mindenhol nyuszi szag van. :) Én is felismertem, hogy igazán egy férfinak sem adtam oda magam. Direkt írom így, értsd jól. Mert féltem. Érdekes játszma. Mindenki veszít. Mégis ezt játszuk. A nyereség is benne van, mert előbb-utóbb megtanuljuk az odaadást. Magasabb minőség, az egyedüli esély egy igazi kapcsolatra.
Mi dolgunk a világon? Önmagunkat megtalálni, másoknak adni, odaadni. Erre mondja Jézus, hogy aki elveszíti az ő életét, megtalálja azt... Gondolom, az ego elveszítésére gondolt. Emberek, térjetek észhez: veszítsétek el az eszeteket!-mondta valaki.
2008. július 8.
:)
Az elmúlt napokban sokan jeleztétek, hogy már rég nem írtam. Tényleg így van. Jó tudni, hogy van, aki figyel...
Hetek óta tervezem, hogy felteszek egy pár jó képet, de mindig elmaradt, mert volt fontosabb. Pörgős és tömény napjaim voltak. Sokat utaztam, főleg Ökonet ügyben. Új hidakat építettem. Úgy érzem, lezárult egy fejezet az életemben. Leépítettem és építek magamban és magam körül dolgokat. Igyekszem kidobni a szemetet az agyamból. Fontos momentum az életemben, hogy nemrég jól kisírtam magam. Ez azért fontos, mert én évek óta nem sírtam. Mindig jól toleráltam a fájdalmat, más nevet adtam neki, és jó képet vágtam hozzá. Persze, most is azt mondom, hogy egy veszteség ugyanakkor nagy nyereség is lehet... De először meg kell élni, meg kell gyászolni...
Hát így. Amúgy holnap megyek Magyarországra. Először Pestre, aztán Kóspallagra egy életmód táborba. 1o napig csak telepatikus úton leszek elérhető. Egy erdő közepén leszünk... Szeretem az erdőt. Ezt a tábort is. Olyan, mint egy elvarázsolt világ. Észrevétlenül bennem is varázsol. Pipacsot, kék eget, hegyi patakot. :)
Hetek óta tervezem, hogy felteszek egy pár jó képet, de mindig elmaradt, mert volt fontosabb. Pörgős és tömény napjaim voltak. Sokat utaztam, főleg Ökonet ügyben. Új hidakat építettem. Úgy érzem, lezárult egy fejezet az életemben. Leépítettem és építek magamban és magam körül dolgokat. Igyekszem kidobni a szemetet az agyamból. Fontos momentum az életemben, hogy nemrég jól kisírtam magam. Ez azért fontos, mert én évek óta nem sírtam. Mindig jól toleráltam a fájdalmat, más nevet adtam neki, és jó képet vágtam hozzá. Persze, most is azt mondom, hogy egy veszteség ugyanakkor nagy nyereség is lehet... De először meg kell élni, meg kell gyászolni...
Hát így. Amúgy holnap megyek Magyarországra. Először Pestre, aztán Kóspallagra egy életmód táborba. 1o napig csak telepatikus úton leszek elérhető. Egy erdő közepén leszünk... Szeretem az erdőt. Ezt a tábort is. Olyan, mint egy elvarázsolt világ. Észrevétlenül bennem is varázsol. Pipacsot, kék eget, hegyi patakot. :)
2008. június 13.
Érkezett
ma hozzám egy galamb. De tényleg. A tömbházamban (nem az enyém) találtam, a lépcsőházban didergett. Engedte, hogy megfogjam. A szobámba vittem, adtam neki vizet, morzsát, csepegtettem a csőrébe egy kis grapefruitot. Most az ágyam támláján alszik. Amúgy fáj a lába, de szerintem meggyógyul.
Kislány koromban is volt egy galambom. Nagyon szerettem. Fiókaként került hozzám. A vállamon ült, s én úgy jártam-keltem a faluban. Jó érzés volt. Aztán egyszer elrepült.
Ezt a galambot Reménykének neveztem el. Csőrébe olajfaágat képzelek.
2008. június 10.
Nono
Ha megkérdeznéd, hogy mi az a legértékesebb kincs, amit az egyetemen kaptam, azt mondanám, hogy NONO, teljes nevén Moldován Noémi. Sok szeretet, törődés, igazi barátság. Egy sziget, ahol otthon vagyok. Köszönöm!
2008. június 9.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)