József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem,
áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak
másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani,
ha így megy tovább, nem törődöm velük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
az bizonyos
Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és
épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a
pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünnepi ruhákat gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
( írta József Attila 1924 őszén)
"A MA az utolsó lehetőség arra,hogy intenzíven éljek, hiszen senki sem tud biztosítani arról,hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét... MA elég bátor leszek ahhoz,hogy ne szalasszak el több alkalmat. MA beruházok a legértékesebb erőforrásomból: Az Időmből, a legbizonytalanabb munkámba: Az Életembe. MA minden percet szenvedéllyel töltök,hogy a mát egy különleges, egy páratlan nappá tegyem az életemben. MA szembeszállok minden akadállyal,amely az utamba áll,bízva abban,hogy sikert aratok. MA ellenállok a pesszimizmusnak és meghódítom a világot egy mosollyal, és pozitív hozzáállással a legjobbat várom." (Nem tudom, ki tollából születtek e sorok... De nagyon szívemből szólnak.) |
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
... és az álmok valóra válnak, ha van bátorságunk a nyomukba eredni...
A legszebb mondat, amit az Ökonetről hallottam:
