2009. október 1.

A csók,

ami elmaradt, szép volt... Nem volt csatlakozás. Nem elég az egy hullámhossz azonos frekvencia hiányában... Még vannak szavaim feléd, de mindig nagy a zaj vagy a csend vagy a fal... Kerestem egy nemlétező kulcsot ahhoz a személyhez, akit az álmaimban alkottam a te arcoddal. Téged láttalak egyáltalán? És te engem? Talán volt egy-két igaz pillanat, Találkozás. Aztán gyorsan zakatoltunk tovább a saját, biztonságosnak tűnő vágányunkon... Becsuktad az ajtót.
Még megdobban a szívem lépteid zajára, s indulnék feléd...
De látom: a nincs van... Szia.

Egyáltalán létezik valami, amit nem a saját képzelőerőnk hozott létre?

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mi Magunk.

István írta...

Például, a másik. Amilyen ő valójában. Azt nem tudjuk képzelőerővel megteremteni.