Nonotól érkezett hozzám...

"L A S S Ú Tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid..
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan .. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielött a dal elillan."

Szép az élet...

Minden nap annyi boldogság... és felismerés. Mindig jó helyen és jó időben vagyunk, legyen nyitva a szemünk! És mindig annak örüljünk, ami éppen van. Na és persze építsük le börtönfalainkat, engedjük el ragaszkodásaink tárgyát. Számomra az Utazás a lényeg. És a Találkozások. A Szabadság. S természetesen a Szerelem. De nem az a fajta, ami csupán egy férfi személyére korlátozódik illetve konzerválódik, hanem ami minden pillanatban minden létezőben él és lüktet. A legnagyobb hatalom a földön. Számomra élni csak Szerelemből érdemes.

		Összes elrejtése

Olvasói megjegyzések
Engedélyezés
Letiltás

Bejegyzés dátuma és ideje

Hazajöttem

az egyiptomi nyaralásból. Csodálatos élmény volt. Hamarosan bővebben...

Is so much beauty on the world... Gyerekkoromban nagy gyűjtögető voltam. Mindenem volt: csokis papír-, bélyeg-, régi pénz-, szárított virág-, falevél-, levél stb. gyűjteményem. Volt emlékverses és dalos füzetem, naplóm, rengeteg emléktárgyam, csecsebecsém. Mindennek kijelölt helye volt, és tökéletes rendet tartottam magam körül. Igazi perfekcionista voltam. Gyűjtögettem a kincseket kívül- belül, és hittem, hogy az enyémek, hogy meg tudom tartani, átmenekíteni őket annak, aki leszek. A falevelet, az érzést, a gondolatot, a pillanatok varázsát. Törekedtem arra, hogy rendszerbe foglaljam, átlássam, irányítsam, ellenőrzésem alatt tartsam azt, amit az életemnek hittem. Érted, érzed, hogy miről beszélek?

Egyszer iskolába menés közben kiesett a számból az utolsó darab a Can-can csokimból. Borzasztóan rosszul esett, és nagyon ideges lettem. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az életben mindent elveszíthetünk, ezért nem érdemes nagyon ragaszkodni dolgokhoz. Aztán az igazi lecke az első szerelmemtől való elszakadás volt. Egyszerűen nem értettem, hogy hogy lehetséges az, hogy valaki az életem része, annyira természetes és nélkülözhetetlen a jelenléte, mint a lélegzetvétel, aztán egyszerre csak nincs! Egy idő után meg leginkább az fájt, hogy már nem is fájt. Hogy kimúlt belőlem. Ekkor kezdtem megbarátkozni az elmúlás és a halál gondolatával. Kezdtem figyelni a sok ezer halált. Leginkább bennem. Tudatosult, hogy minden, aminek kezdete van, van egy vége is. Hogy az élet a halálból építkezik_ És mindez SZÉP.

Ma inkább szemlélődő vagyok. És jól érzem magam az élet hullámaiban. Nem gyűjtöm a vízcseppeket, nem is számolom. Csatornát sem ások. Hagyom megtörténni a csodát. Minden nap. Tudom, hogy a víz tart fenn engem, nem én őt. De ha nem állok ellen, ha nem kapálózom össze-vissza, kivisz a partra. Természetesen, használom a karjaim... De a vízben a legjobb. És nem sajnálom az elhagyott partokat, a felépített várakat, az elásott kincseket. Sem a könnycseppeket s faleveleket. Az Élet zúg és feltör, csilingel és bilincsel, tovaincsel. Tisztít, tanít, nemesít.

A hozzám érkező madarat nem őrzöm és csodálom, inkább kérem, hogy tanítson repülni...

A szerelem

gyerekkorom óta életem központi kérdése. :) Képzeld, ma a legelső szerelmemmel értelmeztük, magyaráztuk, firtattuk a szerelmet. Érdekes érzés... Ma nagyon keresek egy kis választ. Egy pár fiút felhívtam, akiket szerettem, vagy azt hittem... Akik megérintették a lelkem. Volt olyan is, akinek nem találtam a számát. Nem konkrét kérdéssel hívtam őket, hanem csak úgy. Egy érzésért, hangulatért, sejtésért, ami válasz lehet a jelenlegi döntéshelyzetemben. Bár tudom, hogy a válasz mindig bennem van. De jó, ha vannak tükrök körülöttem. Zömében intelligens pasasaim voltak, ma is használható tükrök. Tulajdonképpen büszke is lehetek rájuk. Ez most jutott eszembe életemben először. :) Az egyik kedves jóbarátom, megértve a helyzetem lélektani jelentőségét, rögtön meglátogatott, és döntésemhez új támpontokat adott. Köszi!

Vele lenni vagy nem vele lenni... Ez itt a kérdés! A se vele, sem nélküle típusú szöveg nem igazán jön be. De a nem mellette még nem jelenti azt, hogy ellene... Olyan szépen hangzik, hogy ÉLJ A MÁNAK, és tényleg ez a lényeg. De nincs ebben a kijelentésben egy kis felelőtlenség? Érdemes elindulni valakivel egy úton, ha sejteni lehet az elején, hogy más-más vonatra szállunk fel a végén? Bár kellemes az utazás. A saját bőrőmön érzem a fogyasztói mentalitás és egyben a nem jól értelmezett szabadság melléktermékét: az elköteleződés nehézségét. Baj ez? Nem tudom. 18 évesen még tudtam, hogy hogyan kell élni... Ma már inkább csak élek. Ehhez is bátorság kell.

A döntéseket viszont nem lehet megúszni.

autóban

autóban ülök
megérkezem-e időre?
általában utolsó percben indulok
várnak rám

csak az életem ne késsem le_

úton lenni a legjobb
a köztes állopotokat szeretem
minden állomás ideiglenes
mégis folyton készülök a
megérkezésekre


számítanak rám
a holnapi nap nagy kihívás
de

megérkezem-e a mába?

a zene jó
igazán jó
az elsuhanó házak
percek
az őszi érzés
az autóban
(2oo8. szept. 5. 16, 39h)

Szavakkal

játszani szeretek. Beszélni, beszélni... ez a lételemen. Ebből élek. :) De hallgatni talán még jobb. Néha fölöslegessé válnak a szavak, sőt zavaró, torzító tényezőként jelennek meg... Mondanivalóm mindig van. De miért kell bárkinek bármit is mondani? Főleg, ha nem kéri. Valami értelmet mégis tulajdonítok ennek a blognak, ezért írom. Igazándiból nem tudom, hogy miért. Talán mert megosztva a gondolataimat, nagyobb egységélményt élhetek át? Mindig nagy volt bennem az önkifejezés vágya. Most mégis be-fejezem a ki-fejezést, illetve más formáját választom.

Phoenix madarak Kolozsváron, az előző bejegyzésben említettek mellett

Eszes Andrea, 4. szintű üzlettárs


Pöllnitz Márta, 3. szintű üzlettárs

Szuper csapatom van! Hamarosan a Vásárhely és Környékén tevékenykedő üzlettársaimat is bemutatom...

Kolozsvári Ökonet képzésünk

Fantasztikus nap volt! Számomra nagy ünnep. Köszönet érte vezetőimnek, üzlettársaimnak, barátaimnak, vendégeinknek. Feltettem egy pár képet Rólunk.


Kosiba Ili mentorom

Miklós testvérem

Deák Margit elérte az 5. szintet

Deák Sándor elérte a 2. szintet

Csatlós Csilla

Aierizer Andrea

Gál Anna

Péter Ági és Péter Csaba voltak a vendégelőadóink.

Csilla testvéremmel éneklésre készülünk. Kissé elérzékenyültem.

Mondanivaló mindig van. :)

Rég várt pillanat... Hálózatvezetői szintemért kaptam egy aranykitűzőt és egy egyiptomi nyaralást.

Kosiba István vezetőmmel

A Phoenix csapat egy része

Együtt örülni jó.

A képzésünk vége fele.

Nono barátnőm virággal ajándékozott meg.

A nevetés jó egészégi állapotot eredményez.

A szívem

játszik velem. És mindig ő győz. Nem tudok vele zöld ágra vergődni. Az eszem talán már döntött, de a szívem kiabál: NEM! NEM! Menj tovább! Pedig rég tudom, hogy semmi sem tökéletes. Férfiban főleg. Én magam meg sem közelítem a tökéletesség fogalmat. És mégis, mégis... Pedig annyira meg akartam érkezni... A küszöbnél megtorpanok... Bent meleg van, de nem látom a csillagokat. Kint fázom, de tiszta a levegő, és nincsenek falak. És nincs két életem.

http://www.youtube.com/watch?v=3rAjhi-XunM&feature=related

Az én Ökonetem

A napokban eszembe jutott egy régi kép. Kislány voltam. Nagyanyám a szomszédasszonyokkal osztotta, hogy milyen nehéz az élet. Én nem értettem, és kérdeztem is, hogy miért nehéz, mert én úgy látom, hogy az élet szép. Erre nagyanyám azt mondta, hogy majd meglátom, amikor felnőtt leszek. Erre nem mondtam semmit, de világosan emlékszem, hogy azt gondoltam és nagyon erősen hittem, hogy az én életem mindig szép lesz.
Aztán persze jöttek pofonok is, de valahogy soha nem tudtam elfogadni, hogy "ilyen az élet". Az én életem olyan, amilyennek megálmodom és megcselekszem. Ebben hiszek.

Miért az Ökonet? Mert albérlet helyett szeretnék a saját lakásomban lakni, stoppolás helyett a saját autómmal közlekedni, a nagyvilágot nem csak képekről csodálni... Mert szeretem a szabadságot, s nem tetszik, ha más dönti el helyettem, hogy mennyit ér az én tudásom, időm... Mert tökéletesen azonosulni tudok az Ökonet cég filozófiájával, ami az egészségvédelem, környezetvédelem, energia-megtakarítás, a tudatosabb élet... Mert nagyon tetszik, hogy nekem abból van pénzem, hogy embereknek segítek a saját álmaik valóra váltásában... Mert jó társaságban vagyok, ahol szeretnek, és tudok fejlődni szellemi, lelki, anyagi vonatkozásban egyaránt... Az Ökonetben van perspektívám arra, hogy megvalósítsam az álmaim.

Mi az Ökonet? Hagyományos multi level marketing (több szintű értékesítés) rendszerben működő magyar cég a fent említett filozófiával és ennek megfelelő termékpalettával.

Mi kell ahhoz, hogy valaki elindítsa és sikerre vigye az Ökonet vállalkozását? Egy döntés, jól meghatározott célok, egy kis alázat, sok-sok szeretet, kitartás, megfelelő önértékelés. Olyan emberi értékek, tulajdonságok, melyek tudatosan fejleszthetőek. A többi megtanulható...

Miért írok az Ökonetről? Mert ez az életformám. Jól esik írni Róla. A legtöbb időmet, energiámat napi szinten erre a tevékenységre fordítom. Mert keresem azokat az embereket, akik változtatni szeretnének az életükön, de még nem tudják, hogy hogyan. Mert úgy gondolom, hogy ma Erdélyben nagy szükség van az Ökonet által képviselt tudásra, lehetőségre és életstratégiára.

A legtöbb ember nincs megelégedve az életével, de ahelyett, hogy megoldásokban gondolkodna, inkább másokat hibáztat, és beletörődik abba, hogy "ilyen az élet". Az igazság az, hogy a saját életünk milyenségének a felelősei kizárólag mi magunk vagyunk. Ha mást akarunk, mást kell tennünk. "Jobb ma meggyújtani egy gyertyát, mint szidni a sötétséget." Ghandi

Bakai Andreának

keresem a Rád illő szavakat
egyre kibicsaklanak
a lelakatolt fogalmak

az osztálytermekből ki-be libbensz

erős a hangod
simogató a kezed
határozott a tekinteted
mondandód a szív mérlegére teszed

magad körül fényt és rendet teremtesz

maradsz nekem mérce
etalon
a jó tanár prototípusa
valami megfogalmazhatatlan
alapigazság
amire érdemes ráérezni
s elindulni megkeresni_

Úszni

nagyon szeretek. Leginkább este, amikor már a csillagok is fent vannak. Otthon, Disznajón, a házunk előtt folyik a Maros. Gyerekként sokszor az egész napomat ott töltöttem. Lételememmé vált. Az egyik szép emlékem az, amikor egy kemény aratásos nap után éjfélkor édesapámmal a vízből néztük a csillagokat és beszéltük az élet dolgait. Mélység és magasság, víz és csillagok. Két állapot, ami inspirál. A víz kék, az égbolt is az. Gyerekkoromban egyértelműen a kék szín volt a kedvencem. És a kék az elvágyódás színe... Érdekes, ahogy most eszembe jutnak, összefüggeni látszanak ezek a dolgok. Tulajdonképpen azt akartam elmondani Nektek, hogy ma úsztam a Marosban (a Sör Patika környékén), néztem a csillagokat. Szép volt.

Kóspallagi életmód tábor

önismeret

A boldogsághoz vezető legrövidebb út az önismeret.

A mai napom nagy részben erről szólt. Egész nap itthon voltam, sokat olvastam, és hallgattam a saját gondolataimat. Először azt akartam írni, hogy hallgattam a csendet. Szebben hangzik, de nem valós állítás, mert a külső csend beálltával felerősödnek a belső hangok. Próbáld ki, ha eddig nem tetted. Vezető tréningeken is tanítják a napi csendes óra hasznát, amikor az ember csak befele figyel. Ilyenkor születnek meg a legkreatívabb gondolataink. Érdemes alkalmazni. Érdekes tapasztalat. Előjönnek régi képek, nevek, arcok, érzések... Ilyenkor fontos, hogy ne cenzúrázd magad, ne állítsd meg a folyamatot. Önmagad pszichoterapeutája lehetsz... Önismeretre leginkább a megélt konfliktusok, krízisek tanítanak. Mindannyiunk életében jelen vannak, sokszor nagyon mélyen a tudattalanban. Ha előjönnek, ez azt jelenti, hogy volt valami abban a bizonyos helyzetben, kapcsolatban, ami megoldatlan, amivel nem néztél szembe, ezért nem tudod elengedni, ezért jön elő meditáció során, álomban stb. Mi az? Ha újraéled, megérted önmagad, felszabadulsz...

A negatív érzelmek gátolnak meg abban, hogy képességeinket kibontakoztassuk, hogy azt az életet éljük, amit megálmodtunk magunknak. Képzelj el egy autót, aminek le van nyomva a fékje. Hiába nyomod a pedált, nem jutsz előre, esetleg forogsz körbe-körbe. A harag, gyűlölet, neheztelés függetlenül attól, hogy önmagad, a szomszéd vagy bárki fele irányul, a te energiáidat emészti. Ezért a megbocsátás maximálisan önös érdek és a lelki egészségünk egyik legfontosabb kritériuma. ... Ajánlom figyelmedbe Villás Béla Bűn című cd-jét. A verseit is. Augusztusban Udvarhelyen lesz előadása. :)

"Aki lelki békéjét mindig egy másik személyhez kötött boldogság megélésével köti össze, az gyakran fog csalódni. Mert minden dolog elérésekor-amitől azt hisszük, hogy boldogak leszünk-ráébredünk, hogy a boldogság valahol máshol van. A boldogságot belül kell keresni." (Jakab István: A Teremtés Titkai)

férfiak

Figyelem a férfiakat. Újabban nagyobb távolságból. Félnek. Nyuszik. Sokan nagyon jól leplezik. Nem mutatják meg az arcukat. Adnak, csak magukat nem. Az a baj, hogy a félelem félelmet generál. Nézd meg a kapcsolatokat...

Kedves férfi barátom, ne sértődj meg. Mindenhol nyuszi szag van. :) Én is felismertem, hogy igazán egy férfinak sem adtam oda magam. Direkt írom így, értsd jól. Mert féltem. Érdekes játszma. Mindenki veszít. Mégis ezt játszuk. A nyereség is benne van, mert előbb-utóbb megtanuljuk az odaadást. Magasabb minőség, az egyedüli esély egy igazi kapcsolatra.

Mi dolgunk a világon? Önmagunkat megtalálni, másoknak adni, odaadni. Erre mondja Jézus, hogy aki elveszíti az ő életét, megtalálja azt... Gondolom, az ego elveszítésére gondolt. Emberek, térjetek észhez: veszítsétek el az eszeteket!-mondta valaki.

:)

Az elmúlt napokban sokan jeleztétek, hogy már rég nem írtam. Tényleg így van. Jó tudni, hogy van, aki figyel...

Hetek óta tervezem, hogy felteszek egy pár jó képet, de mindig elmaradt, mert volt fontosabb. Pörgős és tömény napjaim voltak. Sokat utaztam, főleg Ökonet ügyben. Új hidakat építettem. Úgy érzem, lezárult egy fejezet az életemben. Leépítettem és építek magamban és magam körül dolgokat. Igyekszem kidobni a szemetet az agyamból. Fontos momentum az életemben, hogy nemrég jól kisírtam magam. Ez azért fontos, mert én évek óta nem sírtam. Mindig jól toleráltam a fájdalmat, más nevet adtam neki, és jó képet vágtam hozzá. Persze, most is azt mondom, hogy egy veszteség ugyanakkor nagy nyereség is lehet... De először meg kell élni, meg kell gyászolni...

Hát így. Amúgy holnap megyek Magyarországra. Először Pestre, aztán Kóspallagra egy életmód táborba. 1o napig csak telepatikus úton leszek elérhető. Egy erdő közepén leszünk... Szeretem az erdőt. Ezt a tábort is. Olyan, mint egy elvarázsolt világ. Észrevétlenül bennem is varázsol. Pipacsot, kék eget, hegyi patakot. :)

Érkezett

ma hozzám egy galamb. De tényleg. A tömbházamban (nem az enyém) találtam, a lépcsőházban didergett. Engedte, hogy megfogjam. A szobámba vittem, adtam neki vizet, morzsát, csepegtettem a csőrébe egy kis grapefruitot. Most az ágyam támláján alszik. Amúgy fáj a lába, de szerintem meggyógyul.

Kislány koromban is volt egy galambom. Nagyon szerettem. Fiókaként került hozzám. A vállamon ült, s én úgy jártam-keltem a faluban. Jó érzés volt. Aztán egyszer elrepült.

Ezt a galambot Reménykének neveztem el. Csőrébe olajfaágat képzelek.

Nono

Ha megkérdeznéd, hogy mi az a legértékesebb kincs, amit az egyetemen kaptam, azt mondanám, hogy NONO, teljes nevén Moldován Noémi. Sok szeretet, törődés, igazi barátság. Egy sziget, ahol otthon vagyok. Köszönöm!

Ballagás

Elmegyek, pedig még meg sem érkeztem. Fura érzés. A ballagás alatt is végig ezt éreztem. Hogy elmegyek valahonnan, ahol ott sem voltam igazán. De szép volt. Az eltelt négy év is. Volt benne buli, barátság, szerelem, kis tudattágítás, sok jó ember és érzés. A csonka történeteknek is van létjogosultságuk.

A félig csókolt csóknak is. Valami kellene. Fázom. Felveszem a kabátom, de szorít és kifeslett már. Csak végleg letenném végre... Istenem.