szavakat dobálunk egymás fele
és kacagunk
s talán nem is értjük
csak érezzük a szavak mögött rejlő csodát
az utat lélektől lélekig
s a szakadékot
mondatok-örvénybe nézünk
mélység víztükör
arcunk vonalait bogozgatom
érzem a felelősséget
szavaimért
s hallgatni
szeretnék
Egy jóbatátomnak írtam még 2002-ben. Egy igazi barátomnak. Együtt cserkészkedtünk, bibliaóráztunk a középiskolában. Legfőképpen az jellemezte a kapcsolatunkat, hogy mindig végigröhögtük a beszélgetéseinket. Nem emlékszem egy olyan beszélgetésünkre sem, hogy ne kacagtunk volna. Aztán persze egyik jobbra, másik balra, volt olyan, hogy évekig nem láttuk egymást. Na de azóta is már messziről kacagunk egymásnak, amikor találkozunk. És az érzés ugyanaz. Ez a tegnap is így volt, amikor meglátogatott. Ami igaz, az örök, nem mossa el az idő, nem kell félni. Vannak ilyen barátaim, és ettől szép az életem. Leginkább. Mint minden nemes érzést, a barátságot sem könnyű meghatározni. Mindenképpen az élet egyik legcsodálatosabb ajándéka. Méltónak kell lenni rá. Igazinak. És akkor van Találkozás. A barátság egy szövetség életre-halálra, sokszor kimondatlanul. Az igazi. Számomra ez azt jelenti, hogy nem tudom semmissé nyilvánítani, megtagadni. Még akkor sem, ha jobb volna, ha fáj. Mert néha fájhat is... Attól igazi. Barátságaim mélységét nem a találkozásaink gyakoriságában, kedvességük vagy figyelmességük fokában mérem. Inkább abban, hogy mennyire vetkőztünk le. Lelkileg, természetesen. A barátságokban is vannak fokozatok, nem kell mindenki előtt teljesen levetkőzni :), szép ez a sokszínűség. Én mindenkinek örülök, aki megérinti a lelkem bármilyen szinten. Egyféleképpen lehet kiiratkozni belőlem: hamissággal. Erre érzékeny vagyok. Amúgy hűséges vagyok, de figyelmetlen és hanyagoló. Igyekszem változtatni. A szülinapokat is mindig összeírom, aztán elfelejtem megnézni. Ne haragudjatok... Emailezni sem szeretek, messengerezni még kevésbé. De én úgy is tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod stb. Ha a barátom vagy. Mert jól csak a szívével lát az ember, de azzal LÁT és érez. Nem igaz? A barátom a szemembe meri mondani az igazságot, tükröt tart elém. Nem haragszik meg, ha nélküle indulok el egy úton. A boldogságomat akarja, tud örülni a sikeremnek. Fejleszt, gazdagít. És számíthatunk egymásra. Minden barátomnak: KÖSZÖNÖM! Köszönöm! Köszönöm! Régebb azt hittem, hogy a szerelem többet ér mint a barátság. Ma már nem hiszem ezt. Az egykori férjem a szerelmem és a legjobb barátom lesz. Már úton van felém. Csak nem látszik a kanyarban? :) Látni vélem.
8 megjegyzés:
Hmmmm
Így van Júlia!
Nem értem barátságunk titkát, egy misztérium , nem tudom kifejezni, de gyógyít, éltet, s örömet ad, mert tudom hogy szeret valaki a nagyvilágban, elfogad és megért.
Barátságunk egy ajándék, csak ennyit tudok ennek margójára mondani.
Szia Júlia!
Ha belegondolok, tényleg hihetetlen, hogy van olyan hogy barátság. Nem értem, hogy egyesek megpróbálják meghatározni, mi is a barátság, amikor lényege talán éppen abban van, ami szavakkal ki nem fejezhető: kapcsolat="utat lélektől lélekig s a szakadékot".
"Érzem a felelősséget szavaimért s hallgatni szeretnék". Felfoghatatlan, hogy tudtad ennyire jól megragadni versben!:))
A hétköznapokban sokszor észre sem vesszük, mikor beszélünk a "Másikkal" másikként, és mikor akárkiként.
Nagyon tetszett amit irtál! Javaslom: olvass Emmanuel Levinast! Biztosan tetszeni fog!
Csaba
Köszi!
Kedves Pagony, már nagyon várom(várjuk) az újjab gondolataid sorát...
mert ha nem irsz nmaj azt hiszem hogy véltelek.Majd:
" mindha pásztor tüz ég öszi éjszakákon(...)"felderengsz néha :)
Kedves Júlia!
Szerintem csodálatos, amit írtál, és nagyon igaz!
Nem tudom, hogy hogyan jutottál eszembe, pont ma, pont ekkor, de hiszem, hogy van közös tudattalan! Én sem értem barátságunk titkát, de örülök, hogy van és egyszerűen nagyon szép a blog! Folytasd csak, amit elkezdtél! Elkezdem olvasgatni, hogy újra és jobban megismerjelek! :-) Vitamel
még nem jutottam a végére, de ... majd egyszer. Te vagy az Ász!
Megjegyzés küldése