Semmi sokáig

Éjszaka van, inkább hajnal, éhes vagyok és aludnom kellene, hisz a holnapi tevékenységeimhez friss arcra és éber tudatra van szükségem. Sem nem eszem, sem nem alszom, csak ülök már egy jó ideje. Még csak azt sem állíthatom, hogy gondolkodom. Csak ülök. De minek? Most már kissé ideges is vagyok. Mert nem értem magam. Nehéz beismerni. Legtöbbször azt hiszem, hogy én írom meg a saját programjaimat, illetve átírom a régieket. Elég vicces, nem? Nem. Ki programozott be engem és mire? Nem érdekes. Csak fusson a program. És ha vírusos? Ezt a gondolatsort már unom. Ma lementem a Jazzbe. Nagy semmi. Lehet fokozni a semmit? Elég szomorú, hogy nincs egy olyan hely Vásárhelyen, ahová az ember eljárhat táncolni. Bocsánat, van a táncház, de az más. Kár sorolni a nincseket. Legalább lennék magamnak. Kijavítom: vagyok magamnak. Mégiscsak fontos a tudatalattink programozása. Tudatosan. Ezek a szavak most nagyon viccesek, szemberöhögnek. Most nem érzékelem a dolgok súlyát. Sokszor nem. De miért kell a dolgoknak súlya legyen? Másként működik a nappali és az éjszakai tudatunk. Ezért este tanácsos lefeküdni. Egyeseknek. Reggel mosolyogva ébredek, és nem érzem a fáradtságot. S még egyet lépek a betontalajon. :)