Valamit hallok... Talán Ő jön... Vagy mégsem. Csak a szívem kalapál. Hát jó.
Bambán bámulnak rám a tárgyak. A televízió képernyője fényes. A kis szemceruza könnyezve néz. A ruhák csendben egymáshoz bújnak. Feszültek és figyelnek. A tükör kiölti rám a nyelvét. Húsvét van.
Összeszorul a szívem. Belekiáltanám az éjszakába, hogy ELÉG! De mások alszanak... S különben is butaság volna. Hát nyugalom, nyugalom... Nyugalom!!! Igen, az ember azt hiszi, hogy mindent meg tud magának magyarázni... De közben valahol leparkol egy kocsi, és csillagok hullanak az égből. És vércseppek.
Azt mondják, ilyen az élet. Hazudnak, mert nekik is hazudtak, és elhitték. Az élet nem ilyen_ olyan, amilyenek mi vagyunk. És nem baj, ha fáj...
A szappan s a víz nem elég...
Lassan összemosódnak a képek. Már megszáradt a párnám. S a vihar is elcsitult. Csend van. Valahonnan mélyről egy dallam fakad. Piros tojás. Mintha az ajtó csapódott volna... (2002)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése