csak

szakad a gondolat
keresem a képet
az érzést
valamit
valamit
lebegést
a tiszta képletet
esőt és lángokat


Már annyi minden volt. És van folyamatosan. Néha beleszédülök. A nincs is van. Akár szép is lehet. De mi marad? A legvégén, "amikor vége az utolsó dalnak is", mi marad? Ki marad? Nem mintha én annyira maradni szeretnék. Csábít a túlsó part. De mégis megvisel kissé ez a folyton változó világ, Bennem. A sok búcsú. Illúziók, érzések tovatűnőben. Építeni vagy leépíteni? Inkább le. Először le. Aztán fel-szabadul a szív. Az újra, a mindig újra. Körhinta. A gravitációtól biztosan meg lehet szabadulni, ha mindent elengedünk, ha nem tartunk meg semmit. Egyeseknek sikerült. De a láncok is kellenek. Egyelőre nem tudok ellentmondás mentesen élni. Várom a csodát_

szakad a gondolat
esőt és lángokat
keresem a képet
a tiszta képletet
az érzést
lebegést
valamit
valamit