tiszta

"Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja." Pál Rom. 14, 14

Néha felerősödik bennem a hiány, a tisztaság utáni vágy. Tiszta helyzet, tiszta érzés és gondolat... valahol mindig bemocskolódik. Figyelem az embereket, a kapcsolatokat, önmagam. Sokszor hiányzik az átláthatóság, az egyértelműség, az elkötelezettség, a tisztaság. Az a vicces, hogy a mai ember pont erre büszke. Arra, hogy elvesztődik saját érzelmi labirintusában, szenved. Ettől érzi magát bonyolult és különleges személyiségnek. Sőt azt hiszi, ettől szép az élete.

Azt mondják, szálljak le a földre. Ne legyenek irreális elvárásaim önmagammal, másokkal szemben... A földön vagyok, és már nem vagyok naív. Láttam karón varjút eleget... És mégis, mégis, mégis. A legkisebb hamisság fáj. Akkor is, ha más, akkor is, ha én követem el. És nem hiszem el, hogy nem lehet másként. Hiszek a tiszta emberi kapcsolatokban, a jóságban, a barátságban, a szerelemben. Az út porát letörlöm, továbbmegyek. Vagy beljebb. Örök tüzeket keresek.