2011. április 5.

Meg-meglátogat a Valóság, barátkozunk. Kopogtatás nélkül érkezik, általában Megfogalmazhatatlan Szomorúság ruhájába öltözve. Megölel, és nincs erőm elküldeni. Nem is akarom. Szükségem van rá. Mindig hívtam Őt, mert sértette a szemem a sok csillogásba csomagolt hazugság...
Félünk magunkat teljesen kicsomagolni az illúzióinkból, mert nélkülük elveszítjük azt, amit az életünknek hiszünk.

Az én Vendégem jól végzi a dolgát. Legmeghittebb pillanatomban az elmúlásról dalol. Dolgoznom kellene, és megkérdi: Minek? Megvalósítottam ezt-azt, mire Ő azt mondja: Kacat.

Tudom, előbb-utóbb minden szemüvegem összetörik. És érzem, nincs sok időm. Ezért rendezek és elengedek, felajánlok mindent. És köszönöm a perceket.


4 megjegyzés:

Attila írta...

Egy biztató ölelést adok most neked itt! És egy masikat is tartogatok számodra, csak talizunk >:<

Névtelen írta...

Köszönöm! Júlia

Attila írta...

Mikor leszel még itt....? vagy ez olyan Áprilisi Móóóka? :d

Naponta sétálok a Pagony ősvényein és várom az egyszerü kis dolgokat, mert néha váratlanul felbukannak ám, ha nyitot szemmel járok :)

Vigyázzatok egymásra :) én ellógok egy tucat napra :)de hamar jövök, nanáááá :)

Attila írta...

Szia, ez a ''Valoság'' nagyon ragaszkodó vendéged lehet, ha április 5-től nállad van :D

Amugy minden rendben? Hiányzik jelenléted itt is :)