Szavakkal

játszani szeretek. Beszélni, beszélni... ez a lételemen. Ebből élek. :) De hallgatni talán még jobb. Néha fölöslegessé válnak a szavak, sőt zavaró, torzító tényezőként jelennek meg... Mondanivalóm mindig van. De miért kell bárkinek bármit is mondani? Főleg, ha nem kéri. Valami értelmet mégis tulajdonítok ennek a blognak, ezért írom. Igazándiból nem tudom, hogy miért. Talán mert megosztva a gondolataimat, nagyobb egységélményt élhetek át? Mindig nagy volt bennem az önkifejezés vágya. Most mégis be-fejezem a ki-fejezést, illetve más formáját választom.