Szókratész tanácsa

"Egyik nap odafutott valaki Szókratészhoz, és azt mondta:
-Híreim vannak számodra!
Ő azonban feltartotta a kezét, hogy megállítsa izgatott polgártársát.
-Először hadd tegyek fel három kérdést-mondta.
-Hmm, legyen-mondta a másik.
-Híreid olyasvalamire vonatkoznak, amelynek igazságáról személyesen is meggyőződtél?
-Nos, sajnos nem-felelte a hírhozó.-Mindenesetre megbízható forrásból származnak.
-Lássuk a következő kérdést-mondta Szókratész.-Olyasvalakiről szól-e a híred, akit személyesen ismersz?
-Nos, nem-rázta ismét a fejét a polgártárs.-Te azonban azt hiszem, ismered.
-Értem-dünnyögte Szókratész.-Hadd tegyem hát fel az utolsó kérdésemet. Jó vagy rossz hírt hozol?
-Mi tagadás, rosszat.
-Lássuk csak-foglalta össze a bölcs.-Olyan hírt készülsz tudtomra adni, amelynek igazságáról nem győződtél meg személyesen, olyasvalakiről szól, akit nem is láttál; és a tetejében még rossz is.
-Tényleg nem hangzik túl biztatóan.
-Azt hiszem, nem hallgatom meg-mondta Szókratész." (lásd Joe Vitale: Vonzásfaktor 82.old)

Neked merre járnak a gondolataid? Mire irányítod a figyelmed? Mert minden egyes új élményt magunk vonzzunk magunkhoz. :)

Táncolni

nagyon jó. Főleg jó partnerrel. Üzenem minden marosvásárhelyi polgárnak: a Jazzbe vasárnap este érdemes eljönni. Egy keringőre...

REMÉNYIK SÁNDOR: MINDEN JÓL VAN

Azt akarod, hogy kilépjek magamból. Hát jól van, most kilépek. Vallom veled, hogy nem hiába élek. Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség És áldás az átok Kell, hogy a termő magot földbe vessék, És néha vérrel és szennyel befessék A rejtett Cél felé futó világot. Vallom veled, hogy minden, minden jól van, Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok A végtelenbe lendülő hajóban. Vallom veled, hogy minden, minden jól van. Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, - Hogy minden egész, - minden összefügg, És rab-voltomban van a szabadságom, Erőm az erőtelenségben, A betegségemben a gyógyulásom. A rossz is, amit gonosz szándék nélkül, A vétek is, amit itt elkövettem, Kristállyá érik messze valahol: Vallom, lélekben, testben megtörötten. Vallom, vallom veled mindezeket, Mert szépek és mert lehetetlenek, - S szeretném lehajtani fejemet Világfeletti gondolataid Kőszikláira, mint puha párnákra. . . Hallod, hallod, igent mormol reá S áment dörög a tenger orgonája.

Nincs

jó vagy rossz tapasztalat, csak tapasztalat van, illetve annak a hiánya. Nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van, illetve annak a hiánya. Fejlődés vagy helyben topogás. Vagy élsz, vagy félsz.
Járt utat a járatlanért elhagytam. Hátranézek egy pillanatra. Köszönöm. A szilánkot is. Gazdagabb lettem tegnap is. Végigjárni az utat, ami önmagamhoz vezet-mindennél előbbrevalóbb és legszentebb feladatom. Továbbmegyek.

Amikor

meghatódom egy mozdulaton, és színültig a szívem... Amikor a sok kevésnek bizonyul, és szédülök a táncban... Amikor elolvad a legfehérebb hó is, eszembe jutsz. Hol vagy? Mert azt nem tudom elképzelni, hogy nem vagy. Fürdetem a szemem, hogy felismerjelek. Kiüresítem a polcokat, hogy helyet készítsek Neked.
Amikor sok vagyok magamnak.