2008. május 24.

A félelem,

a sátán hálója, mindenhol jelen van, és szorongat. A szó szoros értelmében. A legősibb ellenségünk. Biztosan Te is érezted a hasadban vagy a mellkasodban.

Nálam mostanában jelentkezik. Érdekes módon pont akkor, amikor úgy érzem, hogy megérkeztem a saját Álomvilágom kapujába. Tulajdonképpen nem érdekes, inkább természetes az, hogy rögtön megjelenik a félelem, mihelyt lépnél egy nagyot. Semmi újat nem mondok azzal, hogy köztünk és álmaink között egyetlen gát van: saját magunk, elsősorban a félelmeink. Jézus is megmondta, hogy önmagunkat kell legyőznünk... A félelemmel érdemes szembe nézni, akkor többnyire eltűnik. Többnyire, mert a bátorság nem egyenlő a félelemnélküliséggel. Megtanultam: a félelem ellentéte a szeretet. Jobban kellene szeretnem. Elsősorban saját magam! Meggyőződésem, hogy emberek azért nem élik azt az életet, amire vágynak, mert el sem hiszik, hogy érdemesek rá.

Elértem a hálózatvezetői szintet az Ökonetben. Ez egy csodálatos megvalósulás, egy aranykapu, ami hatalmas távlatokat nyit szellemi, lelki, anyagi vonatkozásban egyaránt. És képzeld el, megjelent a szorongás. De fülön csíptem. Nem haragszom rá, mert jelzi a bennem lezajló változást, a növekedést. Tökéletesen egyetértek Oshonak azzal a gondolatával, miszerint a legnagyobb bátorság a boldogsághoz kell. :)

Nincsenek megjegyzések: