Aztán egyszer csak elhallgattak a démonok. Véget ért a Sötét Éjszaka.

Ismét hallani kezdte a madarakat és a Hangomat. Észrevette, ha rá mosolyogtak az utcán. Érezte a szíve erejét. A Saját szívét! Kitisztult a látása, és hirtelen elöntötte a boldogság. Már az sem érdekelte, hogy picit karikás még a szeme alatt a sok vívódástól. Nemcsak gondolta, mondta, hanem érezte is, hogy minden rendben van. Ami volt. Ami van. Ami lesz. Megértette.

Úgy tűnik, nehezen tanul. Pedig ezt a leckét már többször átvettük. Megtapasztalta, tudja, hogy a boldogsága a saját lelkében van, csak meg-meg feledkezik a lelkéről. Inkább más lelkébe költözik. És mulandó, változó dolgokra épít kacsalábon forgó várat. Ezekhez ragaszkodik, aztán meg szenved. Pedig már az övé a Minden. (De ez a legtöbb embernek kevés.) Szárnyait véresre tépdesi, és leláncolja magát... Királyból koldussá lesz.
Ez a kedvenc drámája.

Most mégis hálás. Kincseket talált. Leteszi a botját. A szeretet soha nem vesztődik el.

Van olyan, hogy

Éjjel felkelsz, nem tudsz aludni,
Azt hiszed, van még, amit mondani.
Nincs.

Illuziódat fontad, kötötted,
A szakadékot észre sem vetted.
Ez van.

Még csodálkozol, hogy nem érti?
Hisz nem a te mesédet éli.
Kibírod.

Hideg van, fázol, érzed a távolt,
Kezed közt szétfoszlik az álom.
Hajnalodik.

fonok ködből kosarat
szórok bele dalokat
narancssárga illattal
hintem tele gondosan

nyitva ajtóm-ablakom
ami jön, jönni hagyom
ízek ezer bársonyát
szivárvánnyá szövöm át

A szennyes havat nem lehet tisztára mosni. Gondolatok bűzös zavarát gondolkodással nem lehet jó illatúvá varászolni. Ördögi kör, maszatolás, önigazolás, helyben topogás, de inkább távolodás... Véget nem érő tépelődés, kimerülés...

A belső béke, nyugalom, a minden jól van-érzése ajándék, akárcsak a havazás, ami perceken belül fehérré varázsol mindent. Erőfeszítés nélküli és tökéletes. Kegyelemnek is hívjuk. Ön-Magunk el-engedése.

Nononak

vagy nekem mint a tenger
befogadsz és ringatsz
bölcs nyugalmat adsz

jöhetek Hozzád
bármikor
bárhogyan
bárhonnan
ha sáros már a csizmám
s elfogyott minden szavam
vagy ha a könnyem szakad

s néha még mosolyom sem marad
Neked
ki nemcsak nézel
de látsz is
és Rád mosolyog a virág is
mert tiszta a szíved
s a szándékod nemes
és nagy nyitottsággal
fürkészed az eget

s az én lelkemet
nagyon jól ismered

igaz barátságodat
köszönöm Neked! (2011. dec. 31.)

Születésnapodra

Tágul a tér, korlát nincsen.
Ezt kiáltja minden sejtem.

Hozom a vágyat,
Hogy keresselek tovább,
S a vágyat,
Hogy mindig megtalálj!
A hitet, hogy szabad
szabadon szeretni!
Nincsen dogma és szabály.

Hozom közös utunk örömét,
Sok ezer megélt csodát.
Hozom,
Neked hozom a dalt,
Lelkem bíbor-illatát!

(Marosvásárhely, 2011. dec. 16.)